20. Rész 3/2 Előkészületek

Itt ülök, bent a teremben, a harmadik tanítási órámon, és várom hogy kicsengessenek.  Már ha lehet tanításnak nevezni, mert csak beszélünk. Pontosabban a két nap múlva lekerülő koncertet tárgyaljuk. Én is bekerültem, mint segítő. Engem bíztak meg azzal a feladattal hogy a koncert, pontosabban a buli előtt, leellenőrizzem a világítást, hogy minden lámpa jó helyen van-e és hogy nem hiányzik egy sem. És ezt az igazgatónő csak így lazán óra közepén benyögi, hogy te most ezt meg ezt fogod csinálni. Hát magamba, "kössz baszd meg előbb nem tudtá vona szóni? "  Csak kicsit akadtam ám ki... Na mindegy ez van, semmi kedvem nem volt vissza szólni vagy ilyesmi. Hagytam a picsába megrohadni..
**Szünetben**
Elég érdekesen nézhetek ki, itt Violett szekrénye előtt a földön ülve, a fő folyosón, azon elmélkedve amit Cast írt nekem reggel. Vajon hogy érthette? "Úgy mégis. Ki vagy te ? Mennyi mindent titkoltál el előlünk? Mit rejtegetsz még ?"  Nem írtam neki vissza. De azért mégiscsak. Nekem is van magánéletem. Nekem is lehetnek titkaim. Nekem is lehetnek gondjaim. Ezzel az üzenettel nagyon megzavart.. "Mennyi mindent titkoltál el előlünk? "  Ezzel mire célozhatott? Csak egy ember van, aki mindent, MINDENT tud rólam. Hogy hol vagyok most, mit csinálok... De ő most elvileg kínában van. Elvileg.. gondolkozásomat Amber nyávogós hangja szakította félbe.
- Ó nézzenek oda! Az iskolának van egy csövese is. Aki mellesleg nemrég szabadult pszichiátria zárt osztályáról! - Nyávogta a 'Hercegnő', majd szintén nyávogva felnevetett a többi Amber utánzattal együtt. Rosszul vagyok tőlük..
- Jahh onnan szabadultam és a vak agressziómmal széttéplek te ribanc.. akkor is ha visszavisznek, de fogd be a pofád te nyomorék vagy picsán rúglak hogy az árokba baszódsz te csöves... - A mi kis kurvánk kínjában nem tudott mit mondani ezért csak felnevetett és ennyit nyögdécselt ki.
- Hahaha!!! Pont te fogsz engem picsán rúgni! - már indultam, estem is volna neki mikor egy csapat kb 7-8 éves gyerek özönlött be a folyosóra. Mi a jó lófaszt keresnek ezek itt ?? Elmélkedésemből egy nyávogás szakított félbe. Amber egyik pillanatban itt állt előttem, most meg a földön fekszik a csicskáival együtt valamelyik sarokban, a gyerekek lábai alatt... Melody is ugyan ilyen meglepődötséggel jön ki a DÖK teremből, azt kérdezve honnan ez a sok gyerek.
- Szerinted honnan ez az arc? Ha tudnám talán nem így néznék ki!! - feleltem neki kicsit bunkón... De hát ez van. Ő az egyik DÖK elnök, neki kéne tudnia. Az arcán lehetett látni hogy nem esik neki jól amit mondtam. Rájöhetett már volna hogy én ilyen vagyok. Meg ő túl sértődékeny. Mire elmentek addigra a hercegnő is előkerült, összekócolt frizurával. Teljesen úgy nézett mint ilyenkor a filmekben szokás.
-Teee!! Ez a te hibád!! - mutatott rám a megtépázott szörnyeteg.
- Mi? Mért az én hibám? Mit tettem már megint? - értetlenkedtem. Most semmi rosszat nem csináltam. Nem verekedtem, nem én löktem be a gyerekek közé!! Ment Ő magától is.
- És még kérdezed te ribanc?!
- H-hogy mi van?? Én vagyok a ribanc?? nézz már magadba könyörgöm!! - már megint majdnem neki estem.. De (kivételesen) szerencsére jött Nataniel... mert ha nem akkor lehet hogy 'szegény' csajból nem maradt volna más a húscafatokon kívül... De ahogy Nat elintézte a kettőnk közötti 'kis' konfliktust... arra már az igazgatónő is kibújt a kis kuckójából, mint egy éhes, vad medve. Elég mérgesnek látszik... ebből baj lesz.
-Mégis mi a fene folyik itt?! - ordítozta
- Igazgatónő!! - és már megint kezdi a kis ribanc... most így elgondolkoztam azon, hogy hány pasival lehetett már együtt.. Úgy. - Catlyn tehet róla!! Belökött a kis másodikasok közé, veszélyeztetve ezzel az ő egészségi állapotukat és az enyémet is! Utána felhúzott a földről a hajamnál fogva majd megpofozott!! - Na ezt nem hiszem el!! Hogy ez milyen folyékonyan tud hazudni! És hát nem hinném hogy bármi kis lelkiismeret furdalása is lenne... Szánalmas.. Hányingerem van az ilyenektől... semmi megbánás bennük..
- Benned ilyenkor egy csepp lelkiismeret sincs?? Hogy tudsz ilyen lazán hazudni?? - folytattam volna de a szöszi közbevágott..
-Na persze mond azt hogy hazudok! De csak hogy tisztában legyél a dolgokkal én nem szoktam hazudni.. veled ellentétben.
- Jó, oké.. kenj rám mindent.. persze.. Miért ne? Úgy is csak erre vagyok jó. Nem? - amint ezeket a szavakat kiejtettem a számon mindenki úgy nézett rám mint egy örültre. - Jó én feladom!! - mondtam majd ott hagytam őket. Kimentem az udvarra ahol Rosa lelkese integetett felém. Mikor oda értem hozzá mosolyogva kezdte sorolni mennyire izgul a buli miatt, hogy biztos jó lesz... Én pedig szó nélkül elmentem mellette. A méreg uralkodik rajtam.. Ha megállok vele beszélgetni lehet felpofozom.. és azt nem szeretném.. Megkerülve a torna termet mentem az iskola háta mögé hogy elszívjak egy szálat. Vagy kettőt. Rágyújtottam... Egyből kiment a fejemből minden. minden ami az előbb történt.  És csak néztem ahogy a füst száll felfelé.. megnyugtató érzés. Mikor a füstöt kifújom a számon...  Egyszer csak azon vettem észre magam hogy már a 3 szálat gyújtanám meg, de nem kéne. Így hát el is tettem a mérgemet. A tornaterem falának dőlve csúsztam lefele míg el nem értem a földet. Térdeimet felhúzva ültem a földön, és néztem a a földön szorgosan dolgozó hangyákat. Amilyen aprók olyan fontos szerepet töltenek be az élővilágban. Nélkülük sok növényfaj a kihalás szélére kerülne. Olyan érdekes... ha egy kis elem is hiányzik borulhat az egész rendszer.. Mind egymástól függenek. De milyen érdekes, pont az élővilágon elmélkedek, és biosz lesz a következő órám.. azaz lenne. A pincét foglyuk díszíteni a bulira, pontosabban csak a színpadot állítanánk össze. Semmi kedvem menni pakolászni.. Legszívesebben most csak itt ülnék és nézném a körülöttem lévő világot. De viszont illene bemenni, ezt az órát úgy is ellógtam.. Nagy nehezen meggyőztem magam hogy menjek be a következő órára, persze ez eltartott egy kis ideig. Lassan felálltam és megvártam ameddig elmúlik az émelygés a fejemben, majd ugyan olyan csiga lassúsággal elindultam a terem felél ahol most lenne óránk. A lassú járásommal, kómás fejemmel szél által összekócolt frizurámmal úgy nézhettem ki mint egy élőhalott. Nem is csoda hogy a folyosón lévő diákok egy része megilyedt.. viszont a másik része röhögőgörcsben tört ki. Egy rocker kendővel és láncokkal az oldalán, vörös összekócolt hajjal elkent sminkel... elég fura látvány lehetett. Mire beértem az osztályterembe addigra már be is csöngettek és jött a tanár. Én pedig leültem a helyemre, azaz ablak felöli padsor utolsó pad. Nagy meglepetésemre Castiel is ott volt. Viszont aludt... mi mást várhat tőle az ember?!  Gondoltam majd leültem a székre és figyeltem az ajtón beszállingózó embereket. Majd ha csipkerózsika felébred megkérdezem tőle hogy hogy értette azt az üzenetet amit reggel küldött. Elmélkedtem, közben pedig követve példáját, elfeküdtem a padon és próbáltam aludni. De a tanár könyörtelen ordítása kirángatott az én kis szerény világomból.
- Castiel, Catlyn!!! Most azonnal üljenek fel!! Iskolában vannak és nem a kocsmában!! - azon pillanatban ahogy kimondta a nevünket feleszméltünk, mintha csak az életünk múlt volna rajta.
- Hogy képzelik hogy alszanak órán!!??
- Öhmm.. esetleg úgy hogy fáradtak vagyunk és nem érdekel az óra?? - mondtam, mintha teljesen egyértelmű lenne mindenki számára. A tanár elég mérges lett ahhoz hogy felküldjön az igazgatóiba vagy akár fel is pofozzon, így a lehető leggyorsabban bocsánatot kértem tőle. Persze nem gondoltam komolyan és ez a hangomon is érezhető volt. Már indult is volna felém a tanár isten tudja mi csinálni, mikor Castiel megszólalt.
- Elnézést Mr. Bowman! Te meg jó lenne ha előbb átgondolnál hogy mit akarsz mondani és csak utána beszélj!
- Bocsánat! - mondtam, és tényleg megbántam azt hogy ilyen nagyképű voltam... persze nekem soha semmi nem hallatszik a hangomon.... Ezért természetesen a tanár nem hitte el hogy megbántam.. de annyiban hagyta. Vissza ment a tanári asztalhoz és folytatta a mondani valóját. Nem nagyon érdekelt mit beszélt. Elfordítottam a fejemet az ablak irányába és néztem a kint történő eseményeket. De az se tartott sokáig ugyan is már megint rám szóltak, viszont most a szintén vörös padtársam volt.
- Mi az?
- A reggeli kérdésemre nem kaptam választ.
- Azt hittem hogy az költői kérdés volt. Részben... - a végét alig hallhatóan motyogtam.
- Részben. - jött a válasz
- Akkor minek válaszoljak rá? És különben is. Mit érdekel, meg egyáltalán mi közöd van az én múltamhoz? - és már megint kúrva ideges lettem. Ez a nap csak egyre rosszabb lesz.
- Na osztály, akkor mehetünk pakolni! - mondta  a tanár nagy lelkesen az osztály egy része pedig csak dörmögött egyet, így kifejezve a nemtetszésüket. - akkor akár maradhatunk és tanulhatunk is! - úgy hallom Mr. Bowman sincs túl jó hangulatában. Követve a többieket mi is felálltunk és, ahogy ők is, mi is csigalassúsággal mentünk le a pincébe, ami egy estére buliteremmé fog válni. Nagy meglepetésemre  a BVB cuccai sehol se voltak. Szörnyen meglepett fejet vághattam amit Castiel észre is vett, de nem szólt semmit, szerencsére. Csak elkezdett röhögni. Először nem értettem hogy min, aztán megpillantottam a sarokban alvó, összefirkált Lysandert. Engem is elkapott a röhögő görcs. És nemsokára az osztály többi tagja is velünk nevetett szegény fiún. És még beszél is álmában! Hogy milyen kis aranyos!! Egyem meg! Na jó nem. Nem cuki.. Ha a tanár ránk nem szól akkor akár órákig is itt nevetgéltünk volna szerencsétlen fiún. Mivel senki sem akarta felébreszteni kéntelen voltam ezt én megtenni. De Armin majdnem leütött a létrával amit a színpad összeállításához hozott. Erre természetesen Castiel megint elkezdett röhögni. Úgy látom ma bolondos de egyben komoly kedvében van. Na de ezen mindjárt javítunk. Meglöktem a létrát amivel most már Alexy mászkál ide-oda mondván hogy sehol sincs jó helye. És eltaláltam a célt!! Azaz a Vörös fejét. De azt hiszem nekem most végem... gondoltam és jobbnak láttam ha elkezdek futni, ugyanis  az a szempár nem dicsérő pillantásokkal jutalmazott meg. Gyorsan befutottam az eddig odarakott deszkák és állványok mögé, majd óvatosan kinéztem. Nem láttam sehol az üldözőmet. De azért még várok egy kicsit a leleplezésemmel. Így is tettem, pár perccel később kibújtam rejtekhelyemről. Körbenéztem. Tényleg eltűnt. Így már én is részt tudtam venni a munkában. A többiekkel együtt elkezdtem behordani a színpad maradék részeit. Az óra vége felé már el i kezdtük a felépítését. Viszont kicsengőre már nem végzünk. Még 'szerencse' hogy csak a mi osztályunknak kell építeni a színpadot. Így van időnk befejezni. A többi osztály meg a dekorációt csinálja, vagy a szórólapokat készítik. Azaz csak az ötleteiket vázolják fel, és azokból fog majd a tanári kar választani hármat. Mivel ez egy olyan pénz gyűjtő akció is lesz a suli számára. Aki nem az iskola diákja annak fizetni kell a belépésért.

*Órák után*

Amióta fejbe vágtam Castiel-t azóta nem láttam. Kíváncsi vagyok hova mehetett. Motyogtam magamban, közben pedig kikerestem Andy nevét a telómban, hogy felhívjam és megkérdezzem tőle hogy ide jön-e értem vagy nekem kell elmennem hozzájuk. Megálltam a már jól ismert helyen, az iskola háta mögött és mielőtt elkezdtem volna csörgetni a Bátyámat, elővettem egy Djarum Black cigit majd meggyújtottam azt.
-Nem nem megyek el érted!
- Kössz..
- Bocs de más dolgom van... el kell intéznem még pár dolgot.
-Ahh.. Jó akkor mindegy semmi. Szia.
- Bocsi Szia.- na akkor sétálunk. Már épp indultam volna, mikor meghallottam a hátam mögül Castiel-t.
- Kárpótlásul amiért fejbe vágtál, igazán adhatnál egy szálat.
- Mért? Neked nincs?
- Nincs. - ahogy ezt kimondta felhúzott szemöldökkel néztem rá, mondván hogy te most tényleg azt gondolod hogy átverhetsz?! - Na jó.. de.. De az nem Djarum
- Ahj.. Nesze...  - mondtam majd odatartottam neki a dobozt hogy vegyen - De csak úgy mondom hogy ajándék vút...
- Ó hát tudod engem az már nem érdekel. - mondta majd ő is rágyújtott. - Amúgy most hova mennél.
- Először ezt még elszívom.. Utána meg a srácokhoz... Csak lehet hogy véletlen kerülő úton.. - mondtam és elindultam az iskola hátsó ajtaja felé, nyomomban a Vörössel. A 'haza' vezető utamon egészen véletlen betévedtünk a parkba. Egész végig beszélgettünk. Pontosabban azt a számot tárgyaltuk meg amit eljátszottam neki és Lys-nek. Hogy én azt komolyan gondoltam-e hogy olyan vagyok. Meg verseket költöttünk.. ami úgy jött hogy majdnem ráléptem egy békára, és elordítottam magam. Idézem; Szent almaszőr, zöld béka. Nem értem hogy ez hogy ihhlethet meg valakit, de mindegy is.

20. Rész Előkészületek 3/1

Sziasztok!
Ismét késtem a résszel... Tudom.. És már gondolom titeket is ez nagyon idegesít...

Sajnálom. Nem voltam itthon.. és még lesz ilyen a nyár folyamán... De ez van...
Légyszíves szavazzatok a BVBArmy-ra Előre is Köszönöm!
http://www.billboard.com/fan-army-bracket/

A tegnapi durcizásom miatt hamar bealudtam. Nem nagyon emlékszek arra ami történt.. Egy kis darabka megvan, de több nem. A kis darabka alatt ezt értem: Miután megittam a Monster-et, Jinxx odahívott hozzájuk a kanapéra, hogy nézzünk meg egy filmet. Persze  igent mondtam. Andy nem ronthatja el a kedvemet.. Annyira. Már mióta vártam hogy jöjjenek. Nem fogok szomorkodni. Vagy legalábbis nem fogom kimutatni. Így hát odamentem hozzájuk és leültem az egyetlen szabad helyre, természetesen, Jinxx mellé, a kanapé bal végébe. Valami üldözős akciófilmet néztünk. Hát nem is csoda hogy bealudtam rajta. Utálom, az ilyen filmeket. 
Reggel pedig arra keltem hogy valaki bökdösi a hátam. Ahogy fordultam, lendítettem a kezemet is. Eltaláltam egy bizonyos személyt. Azonnal felkiáltott.
- Áúúú!! Catlyn, baszd meg!! - Jéé ez Andy!
- Mit akarsz ?
- Suli!!
- Faszt!! Nem megyek!
-Akkor viszlek! Na gyere, kelj fel! - Kis nyafogás után, eleget tettem a kérésnek, majd a bátyám nyakába kapaszkodva, felkeltem. Igaz, hogy haragszok rá a tegnapi miatt, de fáradt vagyok! Rá mutatott az ágy melletti bőröndre, majd megszólalt.
- Öltözz fel, addig csinálok neked reggelit. De siess nincs sok időnk! - eleget téve a kérésének, vonakodva ámbár felöltöztem. A tegnapi estéből, bizonyos képek villantak fel szemem előtt, miközben ittam a Monster-et. "Csak egy  kés... csak egy ér, csak egy, vágás... és az élet  véget ér... " gondoltam akkor magamba. Azon vettem észre magam, hogy már a harmadik csíkot húzom a karomon. De nem tettem meg. Nem voltak elég mélyek a halálhoz. Az élet, még nem érhet véget. Még nem...
Gondolatmenetemből a fürdőszoba ajtaján kopogtató Andy rángatott ki.
- Készen vagy ? - Jött a kérdés. Végignéztem magamon, majd válaszul mondtam egy igent. hajamat csak kifésültem, hagytam szabadon lógni. Smink gyanánt csak egy kis szemceruzát használtam. Ruhának egy, természetesen fekete farmert, Jack Daniel'-es pólót vettem fel, mellé pedig az egyik bőrdzsekimet. Cipőként pedig egy tavaszi, fekete bakancsot, ami már a végét járja. Szegény teljesen szét van szakadva... Kiértünk az előszobába, ahol a tekintetem akaratlanul is, a falon lévő órára kalandozott. Hajnali fél öt van! Mégis minek kellett nekem ilyenkor felkelni???
Lettem egyre idegesebb. Már kezdtem is volna, az ilyenkor szokásos mondandómat, de kicsapódott az ajtó és négy őrült jött... Bocsánat zúzott be rajta. Mindegyik kezében egy egy Monster.
-Na, na! Máris ilyen korán reggel energia ital ? - mondtam majd szúrós szemet vetettem a batyámra - Ezt jobb lesz ha inkább elveszem. - biccentettem a fejemmel a kezükben éktelenkedő italokra. Miután nagy nehezen kikaptam a kezükből, hátat fordítva nekik kimentem az ajtón, majd jól meghúztam pár üveget, így a tartalma igen csekély lett. öt perc elteltével még mindig ugyan ott, ugyan abban a pózban álltak, így kénytelen voltam fejbe vágni őket.
Kis utazás után, az iskolám mögött álltunk, egy fekete furgon társaságában. Kiszálltunk a kocsiból és Andy odament a furgonhoz aztán bekopogott az ablakán.
-Kipakoltátok a cuccot?  - kérdezte és a bent ülők letekerték az ablakot, mosolyogva mondtak válaszul egy igent. Az énekes bólintott egyet majd elindult befelé a hátsó bejáraton. Jinxx bezárta a kocsit és ő is utánunk jött. Bent, a folyosókon nem járt egy árva lélek se.. Egyenesen az igazgatói iroda felé mentünk, csak bár tudnám már megint minek?! Ameddig ide nem értünk a srácok, Andy kivételével, jól elvoltak, Mi egy szót sem szóltunk. Oké, hogy félt engem, megértem. Ezek után nem is várnék tőle mást, de akkor is. Castiel-el csak barátok vagyunk. Semmi több, se most, se később...   Kis kopogás után az igazgatónő szintén mosolyogva ajtót nyitott majd betessékelt minket, még engem is. Teljesen körbe ugrált minket. Nagyon jó kedve volt, ahogy a többieknek is, kivéve minket..
- Úgy őszintén megmondom, mikor jelentkeztünk a pályázatra, nem hittem hogy ilyen bandák fognak szerepelni. De hát mindegy, minden esetre is nem nagyon örülök neki, már a diákjaim javából, többen vannak azok akik nem annyira szeretik a Rock-ot. - A BVB az Nem rock... De mindegy... Csendben figyeltem mit beszéltek.. De nem nagyon érdekelt így nem sok mindent jegyeztem meg belőle. Igaz hogy nem illik de én inkább a telefonommal szórakoztam, néztem pár videóst, de mind olyan unalmas.. Nem észleltem azt ami körülöttem történik, és így hát sikeresen neki mentem valakinek, vagy inkább valaminek. Észre sem vettem hogy kijöttünk az irodából. Ebből is látszik mennyire nem figyelek a környezetemre.. Mikor felnéztem a falat láttam magam előtt, és 5 'kedves' embert akik csak röhögtek rajtam.. Az igazgatónő sehol. Nagy nehezen feltápászkodás közben kinyögtem egy "Kösz hogy ilyen kedvesek vagytok!"-ot plusz egy 'kicsit' fintorogtam. Körülnéztem, és a pincét véltem felfedezni, ahol a buli lesz holnap után. Fel volt már szerelve hangszerekkel, amiket ha jobban megnézünk a BVB logót vesszük észre rajtuk. De ahogy elnézem, csak gyorsan be lettek ide dobálva, főleg a dob.. az egész helység közepén.. mikor a színpad a pince végében lesz. Persze még mögötte lesz egy öltöző is. De még sehol semmi.
- Akkor próbálhatunk ? - kérdezte CC a dobok mögül. A többi bandatag egyhangúan mondott egy igent. Andy CC-vel szemben leült a földre, a három gitáros meg két oldalra. Én odaültem a falhoz, és onnan figyeltem őket, mikor hirtelen rezegni kezdett a telefonom. Castiel írt nekem.

19. Rész

-Tegnap anyám felhívott, hogy most azonnal menjek haza -persze nem ezt a kifejezés használta-. Megint elkezdett szakadni az eső és persze Cast nem engedett gyalog haza. Félúton sem tartottunk a kocsival, mikor jöttek a rendőrök és bevittek minket mert csak tanuló jogsi volt. A Vöröske szülei másnap, azaz ma értek földet a repülővel, és elvitték őt. Nem sokkal később meg jöttél te. És most itt ülök a kocsiban várva arra hogy megérkezzünk. - meséltem el röviden a történtet a bátyámnak, hogy hogyan kerültünk be. Persze nem érte be ennyivel, még kérdezgetett párat. Pont rátapintott arra a pontra, amire nem szívesen válaszolok. Hogy mi történt bent. Nem adtam választ. Inkább kinéztem az ablakon ahol csak a nagy beton rengeteget láttam. Pörögnek szemeim előtt a házak, oszlopok, néhol látni egy-egy embert az utcán. Nem csodálkozom. Dél van,  persze hogy kevesen vannak kint. Mindenki otthon, vagy egy étteremben van, és ebédel. Mikor rájött a dologra, abbahagyta a faggatásomat, de most én vettem át rendőrbácsi szerepét, és faggattam ki őket. Balszerencsémre viszont megálltunk. Ám nem az a hotel előtt ahol én és anyám voltunk. Egy teljesen más épület parkolójában álltunk. Sőt egy másik varoséban. Nem Slough-ban voltunk, hanem Londonban.
Az épület tetején ott díszelgett a neve is. Blakes Hotel. Egy hatalmas, feketére, és fehérre mázolt hotel volt, tele ablakkal. Kb lehetett 30 emelet is. Kérdően néztem a mellettem ülő Andy-re, majd az elöl lévő Jake-re.
- A bátyád jobbnak látta ha nem az egyik haverodhoz, vagy anyádhoz viszünk, hanem elhozunk hozzánk. - adott választ fel nem tett kérdésemre, kis gúnnyal a hangjában. Halványan elmosolyodtam, mire ránéztem az előbb emlegetett személyre. Ő csak aprót bólintott, és elkezdett felfelé kunkorodni a szája sarka. Aztán eszembe jutott. Már szólaltam volna meg, de a sofőr megelőzött.
- A cuccaidat már elhoztuk. - mondta, közben a visszapillantó tükörben figyelte a mozdulataimat. Köszönő képpen bólintottam egyet és újra elmosolyodtam. - Na, mi lesz már?! Még egy gyors teadélutánt is lezavartok? - kelt ki magából a szólógitáros, név szerint Jake Pitts.
-Igen! - feleltem aranyosan, mire mérgesen nézett ránk. Pontosabban csak rám. - Jól van na. Megyünk már!! - Förmedtem kicsit rá, én is.
- Ajánlom is! - mondta majd kiszálltunk az autójából mielőtt bezárta volna, Andy kivett a csomagtartójából egy bőröndöt. Egy egyszerű sima fekete, kisebb bőröndöt, amit ha jobban megnézünk az enyém. Bementünk. Belülről sokkal nagyobbnak tűnt mint kívülről, nem hiába öt csillagos szálloda. Kívülről meg nem mondanám hogy ilyen szép. A külseje kicsit lepukkant a sima barna festékkel és az egyszerű mintázattal, de az is nagyon szép. Habár a belsejével nem szállhat versenybe.  Halvány kékre mázolt falak, fehér kézzel festett mintákkal. Szintén fehér oszlopok, kék díszítéssel. Odamentünk a bejelentkezési pulthoz. A fiúk beszéltek valamit a kontyos nővel amire én nem igazán figyeltem. Jobban inkább lekötött a pult (szinonima)  vizsgálása, ami a terem végében, két lépcső között volt elhelyezve. Ívelt félkör formáját fából faragták majd lakkozták. Belépve a liftbe, az ajtóval szemben egy egész alakos tükör várt minket. A "plafonon" milliónyi apró kis lámpák világították be a szűk Kis helyet. Andy megnyomta a 30-as gombot, azaz a legfelső emelet gombját. Mivel nem volt bent senki azt a helyet foglalhattam el, amelyiket csak akartam. Így hát odamentem jobb oldali sarokba. Utálok liftezni. Mindig hányingerem lesz tőle, bármilyen keveset is megyünk. Ez most sem lett másképp. Mikor megálltunk és kiszálltunk, kis hílyán összeestem. Még szerencse, hogy Jake ott volt és elkapott, mert különben mehetnénk a sürgősségire ami nem lenne olyan jó. Ugyanis 3 nap múlva szerda és szerdán van a Halloween-i buli. Nem lenne jó egy fejsérülés.
- Jól vagy??
- Ahh..  Igen.  Csak egy kicsit megszédültem.
- Kicsit? Cat. Most komolyan. - Andy.
- Jó.. Kicsit, nagyon.
- Ha már jól vagy akkor induljunk. - monda egy kis várakozás után. Bólintottam, mire elindultunk. Rövid időn belül újra megszólalt. - Tudom hogy nem bírod a liftet, de hogy ennyire?!  - hatásszünet, készítheted a fakanalat Jake - Nem lehet hogy terhes vagy ?
- Hogy bírsz ilyenekre gondolni ?? - ez teljesen lesokkolt. Még hogy én terhes..  Pff.. Szánalmas. 2 éve nem voltam úgy együtt pasival, és akkor is csak azért mert Vi..  Hagyjuk. Ránéztem a gitárosra aki a bőröndöm egyik hátsó zsebéből előhúzott egy fakanalat, ezzel a jelmondattal "Tudtam hogy egyszer még szükséged lesz rá!". Elismerően bólintottam és elvettem tőle a kanalat, majd jól fejbe vágtam vele drága és egyetlen, hűn szeretett idióta bátyámat.
- Áúú!! Ezt nost mért kaptam?
- Ahh..  Mindegy, hagyjuk. Melyikbe vagytok?
- Itt szemben.  A 222-be. - motyogta az idióta, majd benyitott.
- Na, megjött a Piroska!
- Látom vicces kedvedben vagy CC. De ezen mindjárt javíthatok. - mondtam egy gonosz mosoly kíséretében, és megint  elkezdtem kergetni CC-t. Szegény srác, sosem hagyom béken.
- Most véged!! - kiáltottam idegesen a dobosnak. Már megint kergetőztünk. És remélem most nem állítani meg semmi a meg gyilkolásában. De hát mint általában, most is tévedtem. Kinyitódott az ajtó és én természetesen nekivágódtam. CC-vel ellentétben, Ő megúszta orrtörés nélkül. Egy édeskés hang ütötte meg füleimet. Felnéztem és egy sötétkék szoknyában egy szőke enyhén hullámos hajú lányt  találtam felvélni az ajtóban.
-  Szobaszervíz. Miben segíthetek? - kérdezte újra a fiatal lány. Talán 20 éves ha lehetett.
-Elnézést de itt senki sem hívta a Szobaszervízt. - mondta Jinxx
- De, én igen. Meglehetősen gyorsan ideért. Esetleg nem lenne kedve munka után egy kicsit..  Khm, összemelegedni ?- Ashley
- Mégis méret?
- Hé, amint látod? Catlyn elromlott. - mi??  Meglepődésemnek hangot is adtam.
- Mi baja ennek a rock rajongóknak?? - kérdeztem, de mintha meg se hallották volna.
- Meg kell javíttatni.
- Akkor most segíthetek valamiben, vagy mehetek? - kérdezte idegesen a dolgozó.
- Elnézést a hívásért, nincs szükségünk semmire.  - ahogy Andy ezt egy kis hezitálás után kimondta, a lány már el is tűnt a látókörünkből. És már folytatódhatott is volna a harc, ha a többiek meg nem állítanak. Fenébe is..  Mért kell nekem ilyen kicsinek lennem?? Valamelyik okos a pólómnál fogva felemelt a levegőben/magasba.
- Na jó. - kezdtem higgadtan - KURVAANYÁDBA IS BAZDMEG NEM TOM KI A FASZ VAGY, DE MOST AZONNAL TEGYÉL LE BAZD MEG!! VAGY UJJAZZON MEG KAMPÓKÉZ!! - fejeztem be végül szépen a mondatomat. De csak nevettek, mire én felmordultam. Hátra néztem és Andy-t találtam támodómul. - TEGYÉL LE!! - kezdtem újra a monológomat és a kapálózást. Megígértette velem hogy nem kergetem többen Christian-t, de végül mikor úgy látta lenyugodtam, elengedett.
Eddig még nem is volt alkalmam körülnézni a lakásában/szobában. Sötét zöld falak, fehér sötétítő függöny. A szoba közepén egy fekete bőr kanapé,mellette egy kis asztal, azzal szemben pedig egy plazma tv.
Felderítő körutamból egy hang ragadott ki.
-Cat, beszélhetnénk? - a hang tulajdonosa nem más mint a drága bátyám.
- Hát.. Őő persze.
- Gyere, menjünk ki az erkélyre.
- Oké. - mondtam, majd elindultunk kifelé. Onnan majdnem az egész várost lehetett látni. - Mit szeretnél? - kérdeztem a bátyámat, de mintha meg se hallotta volna, bámulta a varost. Hirtelen végigsimított a bal kezemen, pontosabban a bal alkaromon. Mikor elért a kézfejemhez majd ket kezével megfogta azt. Könnyekkel teli tekintettel rám nézett és végül azt mondta;
- Már tegnap is láttam, de ott nem akartam szólni. - emelte fel kezem, és mutatott a hegeimre. - Miért? Mikor múltkor beszéltünk olyan boldognak tűntél És különben is. Ez nem megoldás a problémáidra. Attól még hogy vagdosod magad nem lesz jobb. - Akiről azt hittem megért, pont az az ember mondja ezt. - Hagyd abba. Ezzel csak magadnak áraszt! És ez a Castiel gyerek. Nekem nem a világ legszimpatikusabbja. Nem mondom azt hogy nem lehet normális, csak.. - meg sem várva a mondat végét téptem ki kezem az övéi közül és mentem be a szobába, onnan pedig a konyhába. Mivel nem volt semmi kaja a hűtőben, be kellett érnem egy Monster-rel. Pont Ő. Aki mindent tud rólam, hogy min mentem és megyek keresztül és hogy még miken fogok. Akinek ha nem rögtön, kis idő múlva mindent elmondok... Senkiben sem lehet bízni. De erre már egyszer rá jöttem. Mikor történt sz a kissebb.. Hehe, jó vicc nagyobb ügy Vele. Az után elég nehéz volt. Utána a suliban mindenki tudott az esetről. Persze csak arról a bizonyos részéről. Amit Vele építettem fel falat magam köré, két teljes perc alatt lerombolta. Ő volt az, akiben teljes mértékben megbíztam, persze Andy után. És most, pont az a személy, akiben mindig is bíztam, támogatott majdnem mindenben, ezt mondja. Igaz hogy nem mondta ki, de tudom hogy arra gondolt. Arra, hogy ha lehet minél jobban kerüljem el a Vöröst.

18. Rész

Sziasztok!

Sok minden történt az elmúlt héten. Felvettem magam mellé egy társ szerkesztőt. Gacsályi Adrienn-t a BVB Army life íróját Ezt a rész is Ő írta.

-CC ?
- Mi van ??
-Baszd meg Andy, én most kinyírlak !! - beszéltem hozzá tettetett nyugodtsággal. Igazából nem is vagyok rá mérges. Tudom, hogy elhozta a megígért tárgyat, és csak szívat. És erről -hogy én tudtában vagyok ennek a dolognak- Ő is tisztában van. Kicsit húzzuk a többiek agyát.
- Nyugi. - Mondta egy fogpaszta reklám kíséretében. Alig bírta vissza fogni magát, hogy ne nevessen.
- Mit ?? - Szólt közbe Castiel.
- Ne szólj Bele !!  - ordítottunk rá szegényre egyszerre a fiúkkal.
- De hát Andyy - kezdtem nyálas fennhangon - Hiszen megígérted!!
- Én soha nem ígérek semmit ! - nyávogott most már Ő is.
-De ezt most megígérted !! - Kezdtem hisztérikus ordibálásba. Én magam se tudom honnan jött ez a hirtelen felindulás, de ebből még valami jó is kisülhet. Mármint gondolok valaki megviccelésére, aki még nem annyira ismer... Habár senki sem ismer igazán. Még Andy sem. És ahogy ez a gondolat végigfutott az agyamon, rákacsintottam az előbb emlegetett személyre, azaz a drága bátyámra, majd alig láthatóan a Vörös felé biccentettem. Andylla vette az adás és folytatta is volna a színpadi játékot de, mikor belekezdett volna a mondandójába elröhögte magát, és vele együtt én is. És a többiek arckifejezésről meg ne is beszéljünk. A BVB többi tagjának hamar leesett miről is van szó, Kivéve Ash-t. De hát ő ilyen. Castiel-nek pedig kellett pár perc hogy rájöjjön átvágtuk, de még így is előbb tudatosult benne a dolog mint a basszerosban.
- Na, de most komolyan! Kiröhögtétek.. Azaz kiröhögtük magunkat, ide vele! - erre a hirtelen felindulásomra  csak a jó öreg Andy-ke tudott azonnal reagálni, ugyanis a többiek még mindig szakadtak a nevetéstől. Pedig szerintem nem is volt annyira vicces. Andy, karba tett kézzel, felhúzott szemöldökkel állt előttem mintha várt volna valamire. - Légy szíves! - még mindig semmi. Ugyan úgy áll, mozdulatlanul. - Kérlek, légy szíves odaadni az ajándékomat. - Lehet, sőt biztos, hogy egy kicsit bunkó voltam vele. Ő meglepetést akart nekem, meg minden... Erre én meg hozzá vágok egy "Ide vele"-t. De már mindegy. Ő tudja hogy nem direkt volt, csak nagyon izgatott vagyok, és örülök hogy itt van. A többiek pedig le vannak szarva. Nem fogom felfedni előttük az érzéseimet, még Jake előtt se.
Még elmélkedek egy kicsit az életem boldog és nem annyira csodás eseményein, meg azon is, hogy mennyire szeretem ha mások nem tudják mi folyik körülöttük. Most nem akarok gonosz lenni, de azok a fejek. Még én se tudok olyan grimaszokat vágni, mint most ők. Mikor már a kiskutya szemeket is bevetettem Andy megtört.
- Na jó. Hozom, csak hagyd abba. - kiment a kocsihoz érte és amint megláttam, hogy jön a gitárral egyből letámadtam.
- Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm. Imádlak. Te vagy a legjobb. - mikor elvettem tőle ugráltam, mint egy kis majom és ennek Jinxx hangot is eresztett.
- Mi van? Be ecstasy-tak vagy csak egy majom vagy.
- Démon, támadd meg! - parancsoltam a kutyának. Bár még mindig féltem tőle egy kicsit, de jobb félni, mint megijedni. Démon rá is vetette magát Jinxx-re. Talán egy kicsit megsajnáltam, de magára vessen. Ő szólt be nekem. Az ő hibája. Fura érzés, mintha valami szőrcsomó lenne a lábamnál és még mozog is. Lenéztem és megláttam Crow-ot Andy macsekját.
- Crow! - ordibáltam és szegény macska megijedt. - Bocsika nem akartam. - felvettem az ölembe és megpusziltam. Mikor Démon meglátta Crow-ot leállt Jinxx kínzásával, odajött hozzánk és elkezdte nézni. Crow megijedt és felmászott a nyakamra.
- Crow, nyugi. Nem bánt. Asszem. - odaszólt Castiel a kutyájának és felvitte a szobájába. A cicát leszedtem a nyakamról és elkezdtem vele játszani.

 Eszembe jutott, hogy szegény gitáromat még ki se próbáltam. A kezembe vettem.
- Mit játsszak?
- Valami pörgőset. - elkezdtem játszani a Periphery-től az  Alpha-t. Castiel csak csodálkozva néz, de nem értem mert már hallotta, hogy milyen jól tudok gitározni. Mindegy. A többiek pedig csak elismerően néztek. Mikor befejeztem a srácok elkezdtek tapsolni.
- Ez jó volt. - dicsért meg Ash és végre felnézett a füzetéből.
- Az én húgom. Szerinted milyen lenne?! - kérdezte boldogan Andy.
- Ti is ugyanilyen, sőt még jobbak lesztek a koncerten amit adni fogtok. - mondtam, de nem tudom hogy miért mert nem szoktam embereket megdicsérni - És ezt vegyétek megtiszteltetésnek hogy ilyet mondtam! Többet nem fogok ilyet mondani, úgyhogy ez egy különleges pillanat.- figyelmeztettem őket. 
- Mi a Black Veil Brides vagyunk, szerinted milyenek legyünk! - dicsekedett CC.
- El ne szállj! - figyelmeztettem.
- Bocs, nincs szárnyam.
- Kinyírlak!
- Hozzál egy ollót kinyírom én magamat is. - elkezdtek nevetni a srácok, én pedig MEGINT megkergettem a dobost.
- Most nem fogd ezt megúszni.
- Tudok úszni hosszútávon. - nyújtotta ki a nyelvét. Már egy ideje itt kergetem és hirtelen megállt az üldözött, én pedig neki mentem. 
- Ez fájt, te idióta. 
- Kibírod, amúgy is elég sokszor esel el. - gúnyolódott Vöröske.
- Fogd be. Senki se kérdezett. - egy kis csönd jött és mindenkiből kitört a nevetés. éreztem, hogy valami folyik ki z orromból. 
- Na, ne! Már megint!- ordítottam és mindenki idenézett. Andy falfehér lett, Jinxx és Jake tovább nevettek, CC pedig le van fagyva, csak Castiel kapcsolt hogy kellene csinálni valamit. Odajött hozzám.
- Gyere. - kinyújtotta felém a kezét, de én nem fogadtam el. Nem tudom miért. Talán, nem mégse. Nem tudom. - Bízz bennem. - mondta nyugodtan, ami tőle egy kicsit szokatlan. Elfogadtam a segítségét. Bevitt a konyhába és az orromhoz nyomott egy zsepit. Vizes zsepi, száraz zsepi. Felváltva adta és kintről susmogást hallottam. Nem foglalkoztam vele. Még mindig vérzik az orrom és eddig nem szóltunk egymáshoz. EDDIG!
- Miért nem hagytad először, hogy segítsek? - kérdezte. 
- Nem tudom.
- Akkor így kérdezem. Miért nem bízol meg az emberekben? - nem akartam válaszolni. - Kérlek mondd el. Bennem bízhatsz. Nem vagyok olyan, mint a többi. - sóhajtottam egyet és belekezdtem.
- Most nem fogom kitárni eléd az életem, mert nem bízok még mindig benned annyira. Ezt a szemedbe mondom. - a plafonra néztem, becsuktam a szeme, vettem egy mély levegőt és visszanéztem a Pirosra.
- Az emberek hazugok. Vegyük példának a barátságot és a családot. Ha megismersz egy lányt és ti barátnők lesztek. Elmondasz neki mindent és megígéri neked, hogy senkinek nem mondja el. Másnap mész a suliba és azt hallod, hogy ' Jaj, te komolyan Őt szereted...', ' Te olyan k*rva vagy..' , ' A szüleid komoly vernek?'. Ilyen kérdések és kijelentések bombáznak meg. Senkiben sem lehet megbízni csak magadban. A család ők is hazudnak. Hazudnak az életedről, hazudnak hogy ők az igazi szüleid, megvernek - eleredtek a könnyeim. nem akartam utat engedni nekik de jöttek - megaláznak, az álmaidat, a szívedet, a lelkedet porrá zúzzák. TE AZT MONDOD, HOGY AZ ILYEN EMBEREKBEN BÍZZAK!- ordítottam teljesen kikelve magamból. Fájt ezeket a szavakat kimondani. Cas letörölte a könnyeim és magához ölelt. Próbáltam kiszabadulni, de egyre jobban ölelt.
- Nem mindenki ilyen. Ismerd ki az embereket. - suttogta a fülembe.
- Mondj valakit aki nem ilyen. - néztem fel rá.
- Én. - ezen el kellett nevetnem magam.
- A suliban ezt biztos vissza fogom hallani.
- Lysander titkait elmondtam bárkinek?
- Nem. - néztem vissza a padlóra.
- Nahát, akkor. Bennem bízhatsz. Hozzám mindig jöhetsz, ha valami van. Segítek neked. Ez elég nyálas volt, úgyhogy élvezd ki hogy ilyet mondtam. - elnevettem magam. Már nem sírok és megnyugodtam. Az orrom se vérzik. Olyan mintha már láttam volna valahol, mintha éreztem volna ezeket a kezeket valamikor. Nem tudom mikor, de olyan ismerős. Biztos csak egy régi emlék amikor Andy ölelt és valamelyik koncerten láttam. Lehet... A gondolatmenetemből a telefonom csörgése zökkentett ki. Megnéztem a kijelzőt és anya hívott. Tényleg nem is hívtam fel. Felvettem és elkezdett ordibálni.
- Hol a p*csába vagy?! Még egy SMS-t se tudtál volna küldeni, hogy hol vagy?! Most azonnal húzd haza azt a nagy s*gged, mert ha nem nem lesz jó vége. - ezzel lerakta. Furcsán néztem. Eddig kedves volt velem, most pedig úgy beszél velem mintha csak egy kutya lennék.
- Castiel, nekem haza kell mennem. - kinéztem az ablakon és szomorúan vettem észre, hogy esik. De jó!
- Esőben nem engedlek haza. Gyalog.
- De nekem mennem kell.
- Akkor elviszlek kocsival.
- Oké. - kimentünk a nappaliba és nem találtunk senkit. Az asztalon volt egy cetli.
  
Húgi
Nekünk el kellet mennünk, mert hotel szobát kell bérelnünk. Majd felhívlak, ha lesz időm. Bocs. 

Andy

Vállat vontam és felszaladtam Castiel szobájába, hogy átvegyem a tegnapi ruhámra, ezt a felsőt.Mikor készen lettem lementem a lépcsőn és beültem a Vöröske kocsijába. 

- Hova vigyem, őfelségét? - kérdezte én pedig lediktáltam neki a címet. Már negyed órája megyünk néma csendben. Egy rendőr megállít minket.

- De jó. - mondja unott, gúnyos hangon a vezető. Félreállt a kocsival a gúnyos hangú vezető és lehúzta az ablakot. Még esőben is vannak olyan rendőrök akik leállítják az embert. Mondhatom ez szép.

- Jó napot! Jogosítványt kérek. - mondta monoton hangon a rendőr.

- Jó napot. - és elővette a jogsiját. 

- Kérem jöjjenek velünk.

- Miért?

- Mert ez csak tanuló jogosítvány. - most komolyan. Ez nem lehet igaz. Bementünk az őrsre és ott is egy cellába. Mondhatom nagyon jó. A telefonomat kezdtem el keresni,de nem találtam. Szuper! Ennél már nem is lehet jobb. Upsz! Elszóltam magam. Leültem és a szomszédos cellában ülő pasas elkezdett fogdosni. Castiel elhúzott onnan és véletlenül beleültem az ölébe.

- Bocs. 

- Nem baj, de vigyázz magadra. 

-Oké. - eleresztettem egy halvány mosolyt. Akárhová ültem mindig fogdostak. Na jó! Állok! 1 órája itt állok és már fáj a lábam, a földre pedig biztos, hogy nem ülök le. Körülnéztem és piercing-es, tele tetovált, fülbevalós, mocskos embereket láttam. Nem csak férfiakat hanem nőket is. Valaki ott ordibált, hogy 'Engedjenek ki!' és sikolyokat is hallottam. Nem bírtam. A könnyeim is elakartak eredni. Pár könnycseppet el is engedtem. Mikor Castiel meglátta, hogy a földön ülve könnyezek, odajött hozzám, felkapott és leültünk. Az ölében ültem. Most nem bántam. Belefúrtam az arcom, a mellkasába és folytak a könnyeim. Nem tudtam abbahagyni. Ott aludtam el. Egy hangra ébredtem fel. 

- Catlyn ébredj! Hallod?! Ébredj!

- Mi az? - elkezdtem pislogni és Vöröskét láttam meg. Mosolyog, de miért?

. El kell mennem. Jöttek értem a szüleim. - akkor ezért mosolyog.

- Oké. - megpuszilta a homlokom. Kinéztem a rácsokon és láttam, hogy nappal van.

- Szia Cat. Egy tanács. Ne beszélj álmodban.

- Mi? Mit beszéltem?- lepődtem meg.

- Castiel, Andy. Felváltva.

- Komolyan?

- Szia. 

- Na, ne. 

- Nyugi, azt még ide is el lehetett hallani. - szólalt meg a szemközti cellában ülő nő. Kiraktam a kezemet a rácsokon és elkezdtem énekelni.

 Mikor befejeztem tapsot hallottam. 

- Ez király volt. - mondta az aki elkezdett fogdosni még tegnap.

- Ügyes vagy. - mondta a könnyei között a szemben levő nő. - Katie vagyok. És te?

- Catlyn. - furcsa. Most egy kicsit megbízok benne.

- Catlyn, kérlek énekelj még nekünk. Filozofáltam egy kicsit.

- Rendben. -elkezdtem megint énekelni. Egy csomó számot elénekeltem még. Nem csak szomorú számokat énekeltem.

- Most mondja meg ön, hogy mit énekeljek.

- Tegezz nyugodtan. Akkor legyen a - gondolkozott - Black Veil Brides-Goodbye Agony, ha ismered.

- Persze, hogy ismerem. - elkezdtem. Mikor befejeztem az első számot ami az eszembe jutott elkezdtem énekelni. Ezt már sokan elkezdték velem együtt dalolni. Ebből már egy kórus lett. Az In The End-et kezdtük el énekelni és láttam, hogy jön a bátyám nem elég boldogan. Azért is elkezdtük énekelni az In The End-et. Elmosolyodott egy kicsit amikor meghallotta, hogy az ők dalukat énekeljük. Mikor kinyitották Rock-ot (igen elneveztem Rock-nak a cellát mert unatkoztam és hát imádom a rock-ot), Andy nyakába ugrottam.

- Andy, bocsi.

- Nem baj, húgi, de majd elmeséled hogy hogyan jutottál ide.

- Oké. - még szorosabban öleltem.

- Catlyn. - szólalt meg Katie.

- Igen? - néztem rá.

- Szép hangod van. Látszik, hogy a bátyád Andy Biersack.

- Honnan veszed, hogy a bátyám?

- Hasonlítotok. -elmosolyodtam.

- Catlyn, mennünk kell. - súgta nekem a megmentőm.

- Rendben. -súgtam vissza.- Szia, Katie. Sziasztok, Army. - ordítottam. És sok 'Szia'-t hallottam. Nem olyan szörnyű ha vannak Army-k, de vissza nem jönnék.

17. Kiegészítő rész

Sziasztok!
Elnézést kérek ezért, és a jövőben előforduló kiegészítő részekért. Azért van ezekre szükség mert a történt túl lassan halad, és ezekkel a részekkel akarom ezt korigálni.

//Andy Biersack//
***
Miután Castiel vezetésével felvittem Caty-t egy szobába, és lefektettem, elmentünk beszélgetni. A srácok és Ő jól összehaverkodtak. Én is jóba lettem vele, -elég kedves, annak ellenére hogy egy bunkó parasztnak néz ki, már bocsánat,de ez a semmit mondó arckifejezések..- de mintha már találkoztam volna még régebben ezzel a sráccal. De lehet hogy csak keverem valakivel, rengeteg alak megfordul a koncerteken. És ami a legjobban megtetszett benne, - ez egy kicsit buzisan hangzott... Jelentem NEM vagyok az- hogy nem kezdett el visonyálni, hogy Úr Isten itt van a Black Veil Brides !!! Jó ez igaz fiúkra ez nem jellemző. De kitudja.
Sok minden szóba került. Például, hogy miért vagyunk itt (persze nem mondtuk meg neki az igazat) de volt szó Caty múltjáról is. Hogy miért nem bízik az emberekben. Nem tudom, hogy komolyan gondolta-e azt hogy majd én kitárom neki Caty életének ajtaját. Főleg úgy hogy van ott egy igazán jelentős korszak az életében, és a srácok közül is csak Jake tudja, de Ő is csak véletlen tudta meg. Szóval így a válaszomat kis gondolkodás után hangoztattam el.
"Erre a kérdésre csak Cat tudja a megfelelő választ. Majd eljön az az idő is amikor elmondja neked.... Vagy nem." Fel kell baszni az idegeit, ki kell derítenem meddig bírja. Sokszor csináltam már ilyet, majdnem minden interjún, meg úgy alapjában is. Ha hülyeségeket csinálok, akkor az résztben ezért is van.
Olyan 10 óra körül lehetett mikor már kifosztottuk szegény srác éles kamráját, de legfőképp CC tehet róla. Ő az, aki képes a nap 24 órájában zabálni mint egy őrült. Na meg Jake. És mivel nincs kaja, CC elkezdett hisztizni mint valami óvodás, hogy Ő éhes, neki most azonnal kaja kell. Ott a nappali közepén egy 80 kilós "felnőtt" fetreng és ordít hogy ő éhes.. Nem mindennapi látvány lehet. De mi ezt már megszoktuk, így mi csak röhögtünk a kis CC-n. De Castiel csak nézett, gondolván "Kik ezek az őrültek", de hát ez velünk jár. Ekkor a lépcső alján egy dühöngő Catlyn-t pillantottam meg és azonnal elkomorodtam és nem sokkal később már a többiek is kussban figyelték az eseményeket mintha nem is tudnák mi fog következni, pedig nagyon is jól tudtában voltak a dolgoknak. Talán a vendéglátónk volt az aki nem tudja mi lesz a folytatás. De ahogy dühös cicus egyre közelebb ér Ő is kezd rá jönni hogy mi folyik le közte és a nagy gyerek között, és ami baszottul nem tetszik, hogy nem csak CC-re mérges hanem ránk is. Ha ő horpaszt akkor nem szabad felébreszteni mert akkor annak halál a vége. Már csak pár méter választott el minket Cat-től és így vérben forgó szemei már jól láthatóak voltak mindenki számára. Körbenéztem a srácokon: CC fosik mint állat, Jinx és Jake nagy szemeket eresztve néz Cat-re közben remegnek mint a nyárfalevél és ami nagyon meglepett az Ash volt. Nem csinált semmit. Ott üt lent a földön a hello kitti-s pólójában és a jegyzet füzete előtt és firkálgatott bele valamit. Mármint zeneszöveget. Gondolom megihlette ez a jelenet, pont úgy ahogy engem is. Cat egyre közelebb ért mire Christian Felpattant és elkezdett az emelet felé futni. Ügyesen kikerülte Cat-et, majd hármasával szedve a lépcsőfokokat rohant fel az emeletre ott pedig egyenest be az egyik szobába, és a kishúgocskám pedig utána. CC-nek most vége. Cat elkapta és addig nem nyugszik ameddig nem vérző orral és eltört lábbal térden kúszva könyörög előtte hogy engedje el. Pár nagy puffanás-csattanás és Catlyn elégedetten jött ki abból a szobából ahova az előbb rohant be a dobos után. Mi csak megkönnyebbülve néztünk és hálát adtunk az Atya Úr Istennek hogy minket nem ver meg ez a dühöngő baszott nőszemély. Amint Leért hozzánk azon nyomban megkérdezte.
- Mi van? - A kérdést gondolom Castiel-nek címezhette,  ugyanis olyan meglepett fejet vágott hogy az valami. Ha példát kellene mondanom akkor azt mondanám hogy egy Emo bejelenti hogy a kedvenc két bandája az Asking Alexandria és az One Direction... Vagy mi. - Hahó! - Szólalt meg újra Cat. Azt hiszem a döbbent a srácnak nem esett le hogy hozzá beszélnek...  És mint Jó testvérnek, nekem kötelességem lenne neki szólni, ha csak nem vagyok olyan barom agyú seggfej hogy ne azt tegyem és nézzem a történéseket mintha itt sem lennék. És hát a második lehetőségre esett a választásom. Mire Cat már vagy 30-szorra szól Castiel-hez megunja és ki megy a konyhába. Ameddig ő ott kutakodott CC kibújt a rejtekhelyéről és lejött hozzánk. Pár perc múlva drága, szeretett húgocskám is itt volt köztünk... egy serpenyővel a kezében, ami már jól megszokott volt tőle. Születése óta odavan a palacsinta sütőkért. Már lendítette volna a kezét (amiben az előbb említett tárgy van) hogy jól fejbe vágja vele, a szintén vörös hajú társát, de szerencsésen megállította.

//Catlyn Biersack //
Képesek Voltak Felébreszteni, úgy hogy tudják mi annak a következménye ha délután 1 óra előtt keltenek fel. Gondolom CC az oka mindennek, mint ahogy mindig. Amint leértem hozzájuk mindegyik kussba vágta magát és hallgatott mint a sír. Egyre közelebb és közelebb értem hozzájuk az összes elkezdett fosni.. Andy kivételével. Habár Ő ismer úgyhogy nem csodálkozom. CC hirtelen felpattant és elkezdett futni velem szembe -ami kissé megzavart, így egy kis előnyhöz jutott- felpattant a kanapéra onnan pedig le a földre így ügyesen kitért előlem, és már futott is fel az emeletre, én pedig utána ami még engem is meglepett, ugyanis semmi baszott kurva nem tud rávenni arra hogy fussak. Még egy Motionless In White VIP. koncert jegyért se futnék. ÉS hogy miért nem Avenged Sevenfold-ot mondtam ?  Had magyarázzam meg. Az A7X -et akkor hallgatom ha úgy jobb hangulatom van, a MIW-et  meg úgy... ha úgy szarul vagyok. De mind kettőt ugyan úgy szeretem.
Bemenekült abba a szobába amit én csak úgy hívok hangszeres szoba. Kicsit fejbe csaptam, hajánál fogva megtéptem, pólójánál fogva, megforgattam magam körül majd nekilöktem a falnak. Mikor úgy gondoltam eleget kapott, szimplán  a fülébe súgtam egy "Bocs" - ot, felálltam majd szép lassan kitántorogtam a szobából. Lehet, kicsit durva voltam, sokat adtam neki amiért felébresztett de ez van. Akinek valami baja van mondja meg a szemembe vagy hallgasson örökre.  Gondoltam esküvői stílusban.  Ugyan olyan csigalassúsággal jöttem lefele a lépcsőn. Az én arcomon is az az elégedett mosoly látszott mint Andy-én. A többiek, a Vöröske kivételével, csak simán átlagos, és hálálkodó fejet vágtak, gondolom azért hogy velük nem törlöm fel a a padlót. Ránéztem Castielre és muszáj volt megkérdeznem mi a fasz baja van mert az a fej amit levágott...
-Mi van ? - Az egybefolyt szavakat a lehető legnagyobb ridegséggel mondtam ki. A kérdést az előbb emlegetett személynek szántam, de fel sem fogta hogy hozzá beszélek. - Hahó !! - mondtam most már idegesen. Vagy még hússzor elismételtem, mikor már kezdtem belefáradni és kibaszottul ideges lenni, az erek a nyakamon durranásig feszültek. Szinte már futva rontottam be a konyhába egy serpenyőért hogy földre hozzam az eltévedt űrhajóst. Már épp lendítettem a kezem amikor ez a szerencsétlen megfogta azt és nem engedte. A szorítása erős volt de nem tűrhetetlen. A szeméből ki lehetett olvasni hogy mérges, és hogy tudtomra akarja adni azt hogy itt Ő a főnök.
- Remélem csak a palacsinták elkapásához kell neked az a palacsinta sütő és nem azért hogy lecsapj vele. - Mondta teljes gúnnyal a hangjában. Kellett pár perc ahhoz hogy vegyem az adást, kapcsoljak hogy mi a franc van.
- Nem tudok palacsintát sütni. - Tettettem a szomorút, mint amikor a gyerek megeszi a csokit és az anyja rájön. Na igen kb én is így nézhettem ki. Elengedte az alkarom majd meglökött a konyha felé egy csodás mondat kíséretében, amit inkább nem hangoztatnék. Mentem egyenesen, be a konyhába, ahova küldött ez a paraszt. Mikor visszatértem hozzájuk egy megtépázott CC nevezetű lény is ott volt köztük. Nézték a tv-t. Vagyis csak kapcsolgatág.  Odamentem hozzájuk, mikor pont egy Animét pillantottam meg. Azonnal elkezdtem visonyálni mint egy őrült.
- Nem! De! Neem! Vissza Wááá!! Ott!! Álj! Neem ! Visszaa!! Most!!! Hallod??!! Büdös Mari !! Hahóóó!! Visiiszaaaa!!!!  - Andy csak röhögött, látszik hogy csak Ő ismer igazán. A többiek pedig, máma már nem tudom hányadszorra, 'ennek meg mi a fasz baja van' fejet vágtak és még mellé egy kis rémület. - Wáháááá!! - Ordítottam majd kikaptam Castiel kezéből a távirányítót, és visszamentem arra a csatornára ahol az animét játszották. Na de, és ki találja ki hogy melyik animét játszották ?? Hát a Kaleido Start. Ne nézzetek hülyének PLS. Szeretem és kész. Hátradobt -m, azaz a srácokhoz- a távirányítót majd jó magam is követtem a tárgyat és a kanapén ülők ölébe vetettem magam.
Úgy a második rész felénél hirtelen eszembe jutott pár dolog ami nem hagyott nyugodni és ezért muszáj volt megkérdeznem róluk őket.
- Amúgy.. Castiel. Hol van az a dög ??
- Nincs macskám.
- Hol van a kutyád? Az a dög kutyád.
*Sóhaj - Ha nem vetted volna észre.. elmondom. Csak hogy boldog legyél. - erre idétlen mosolygásba kezdtem. - Ott van a tv mellett. És ha nem akarod hogy kizárjalak a teraszra befogod a pofád. - le esett az állam. Tényleg ott volt a tv mellet és én meg nem vettem észre.
- De. Oda kint hideg van. És esik is. És.. És nem akarhatod hogy így kimenjek..- Néztem rá nagy kutya szemekkel majd magamra mutattam, ugyanis még mindig az Ő pólója volt rajtam, és semmi több.
- Már nem esik. - Mondta nagy vigyorral a képén Jinx
- Mindjárt letörlöm az az elbűvölő mosolyt a képedről. - Mondtam én is fülig érő szájjal, mire az Ő szája elkezdett lefelé hajolni.
- És Andy. Juliettel mi van ?
- Koncertezik. - jött az egyszerű és gyors válasz.
***kis idő múlva***
- Bazd meg !! Nem felejtettetek el valamit ?? - akadtam ki most már teljesen. Persze azért megvártam a 2. rész végét. Ez után már valami hülye film jön szóval... ordibálhatok.
- Őőő Jake?
- Jinx?
-Ash?
-CC?
- Mi vaan ???

17. Rész

//Catlyn Biersack//

A Srácok próbája nagyon jó volt. Hihetetlenül jó hangja van Lysandernek, olyan mint egy angyal, és Castiel, ahogy gitározik... Elállt a lélegzetem mikor meghallottam őket. Persze azért voltak hibák, amiket ha mondtam nekik leordították a fejemet hogy én mit értek ehhez ?! Erre én meg bevágtam a durcit. Ameddig nem hallották egy irományomat se addig ne ítéljenek. Még mikor kicsik voltunk Andy-vel -és nem éppen apánknak kellet piát venni, vagy kitakarítani a fürdőt- akkor volt amikor dalt írtunk, és ahogy elnézem, a bátyám felhasznált egypárat az albumukhoz. Pl: Victory Call, Set The World On Fire. Igaz hogy kicsik voltunk, de kb. olyan komolyak mint egy 15-16 éves. De már megint eltértem az eredeti témától.. Na szóval ott tartottam, hogy. Miután kioktattak és bevágtam a durcit, azután nem sokkal vége lett a próbának Castiel rám förmedt, hogy akkor mutassak valamit, ha olyan jó vagyok, hogy kritizálom a profikat. Itt röhögő görcsöt kaptam, vagy félórán keresztül csak nevettem, a fiúk elképzelni sem tudták mi olyan vicces a számomra. Mikor sikerült kihevernem azt a heves nevetést, megkérdezte, a mi kis "profi"-tól, hogy mit szeretne, mit játszak el neki. Ő persze erre azt mondta hogyha olyan ügyes vagyok, akkor biztos van/vannak saját számaim is. Erre bólintottam, És a következő mondatán kiakadtam. Minek kérdezi meg hogy vannak e saját számaim ha azt mondja hogy adjam elő a Three Days Grece -től az Animal I have become -t ? Na meg hát azt olyan könnyű eljátszan gitáron... Ezért mondtam neki hogy valami mást esetleg, mert ez baromi könnyű. Erre azt felelte, hogy akkor az egyik olyan saját számomat ami a legjobban illik hozzám.
-Hát oké, Ő akarta. - gondoltam magamban és elkértem tőle a gitárját, de sajnos csak egy akusztikus gitárt adott, mondván, hogy nem fogom tönkretenni a gitárjait. Erre persze megint bevágtam a durcit, és így megkaptam az elektromos gitárját, de nem azt amivel próbált, hanem egy másikat. De sebaj ez is megteszi. Eljátszottam nekik a dalt  ők pedig tátott szájjal figyeltek. Mikor befejeztem mondtam, hogy nem minden részben hasonlít rám, de ez az egyik kedvencem, szóval.. na. Nézzék el. Ők -továbbra is tátott szájjal- csak bólogattak mint a gyogyósok. Elindultam lefelé a földszintre hogy felhozzak egy serpenyőt, hogy jól kupán vághassam Őket, vagy egy tejszínhabért hogyha már tátva a szájuk ne csak a  légy repüljön bele. Mondhatjuk úgy is hogy hab a tortán, csak itt mos nem torta,  hanem légy van. Nem tud érdekelni hogy nem otthon vagyok vagy, hogy most vagyok it először, ha úgy nézzük, mindenhol otthon vagyok, de mégis, bárhol vagyok, sehol se vagyok otthon. De ezt eltekintve, akadt egy kis problémám. Amint átemeltem a lábamat a küszöb felett valaki a hátam mögül rám szólt. Azonnal felismertem a hangját. "Mégis hova a faszba mész?" Na de már a hangnemből is ki lehet találni hogy ki az, mert egy "angyal" nem beszél így, azaz biztos nem Lys szólt utánam. Azon pillanatban megfordultam és kérdően néztem a kérdezőmre. Mire ő csak megvonta a vállát és el indút kifelé. Én csak néztem mit tesz, majd amikor már csak én voltam a szobában úgy döntöttem nekem is le kellene mennem hozzájuk a nappaliba. Mikor leértem lent volt az a rohadt nagy dög  kutya is, a lehető legnagyobb komorsággal mentem oda a fiúkhoz, tettetvén hogy minden a legnagyobb rendben van  -már amennyire az lehetséges-  és hogy egyáltalán nem fostam/fosok be attól a baszott nagy kutyától, ami még vicsorog is. Elfoglaltam a teljes kanapét, mivel Lys egy külön fotelben ült, Castiel problémáját meg magasról le szarom. Így hát, a lábam helyt kapott Castiel ölében, a fejem pedig a párnán. Később ez az ellenkezőjévé vállt.
Úgy lehetett fél 5 is amikor kezdtem kómás állapotba kerülni. ez a nap nagyon fárasztó volt  és még elvárják tőlem hogy fent maradjak hajnalok hajnaláig?! Na azt már nem. Pár perccel később már aludtam is. De viszont arra felébredtem, ahogy valaki felkap a karjai közé, elindul, majd lefektet egy puha valamire ami valószínűleg egy ágy, és betakar. Innentől már semmi.
És most vissza a jelenbe. Reggel 6:30 van és épp battyogok le a lépcsőn mert hogy elvileg valaki látni akar. Az információk amiket reggel a fejemhez vágott az a bizonyos személy aki berohant a szobába csak annyit mondott, hogy az illető egy nagyon fontos személy, de nem annyira mint Obama elnök, és hogy nagyon ideges, sürgősen látni kíván. Kíváncsi vagyok ki lehet az. Ki merészel ilyenkor felkelteni engem! Ha nem Andy az vagy az Angol királynő, felpofozom. Esküszöm.
És, csatt. És egy újabb pofon, és még egy. És ezt még 2 másik követte volna, ha valaki meg nem állít.
- Álj!- Igaz hogy durva hangnemben és így a szó is elég durva, de mégis, számomra ez a szó, betölti az űrt a szívemben. Nehogy azt higgyétek, hogy szerelmes vagyok! Dehogy is!
- Andy!- toltam arrébb a BVB többi tagját, és a háttérben érzelemmentes arccal álló bátyám nyakába ugrottam. A háttérből hallottam, ahogy a Vöröske azt mondja "Hát mégis igaz". Fogalmam sincs mire érthette, sok pletyka tering rólunk, és jó párat hallhatott is... szóval fogalmam sincs. De egy valamiben biztos vagyok. Valami pletykás ügy van a háttérben. És hogy honnan tudom? Csak megérzés. Csak női megérzés.
De mivel még épp hogy csak 2 órát aludtam, bármennyire is feléledtem Andy láttán, elnyomott az álom, és ott szuszogtam, az ajtóban, a mellkasán, mint valami fáradt kiskutyus.

//Andy Biersack//
Amint Leszálltunk a gépről a kocsimhoz vettük az irányt, amit a Bob hozatott ide egy helikopterrel. De persze, nekünk egy fapados repülőgépen kellett utaznunk, azzal a magyarázattal, hogy tapasztaljuk meg az élet másik oldalát is, hogy nem él mindenki olyan fényűzően mint mi. Hát igen. Ezt nekem mondhatja, az egész gyerekkorom ilyen volt. Ha enni akartam, nekem kellett megkeresnem rá a pénzt. Aztán jött Cat. Már nem csak magamról kellett gondoskodnom hanem róla is. Amikor anyáék elváltak, féltem mi lesz vele. Igaz már akkor nagyon erős lány volt. Egyszer sem láttam sírni. De volt egy idő mikor nagyon megtört. Azt hittem ott van neki a vég, de nem. Sikerült kikerülnie a pokolból.
Mikor megkaptuk a kocsimat, felhívtam Elizt hogy akkor most hol van Cat, ugyanis tudok mindenről ami itt zajlik. De csak azért mert már beszéltem Liz-zel nem is olyan rég, elmondta mi a helyzet itt most. Elmondta, hogy miután úgymond, beköltöztek a hotelbe, a mi kis vörös démonunk elment, és nem mondta meg hova. De az anyja, azaz a mi anyánk.. -akár menyire nem tartom annak az- elmondta hogy kapott egy üzenetet Cat telefonjáról, amiben az áll hogy hol van most. Pontosabban egy haverjánál.  Miután lediktálta a címet már indultunk is meglepni a húgocskámat. Az úton gondolkodtam. Liz felettébb kedves volt velem, meg ahogy Cat-ről beszélt... Olyan mintha nem is gyűlölne minket. De a látszat néha csal. És ez az esetek 99% így van. Nem hiszem hogy Elizabeth megváltozott volna.

16. Rész 2/2

//Catlyn Biersack//

A telefonom teljesen elázott mikor jöttünk haza a dombról a nagy esőben. Na igen, ilyenkor lenne jó ha az embernek vízálló telefonja lenne. Amikor letettem, Castiel már végzett a telefonálással. Nagyon idegesnek tűnt. Na és akkor most jön az hogy rákérdezzek-e vagy ne.
-Öhm.. Minden,  rendben? - kérdeztem végül rá, félve. Kinézem belőle, hogy most minden faszt a föld alá kíván.
- Lysamder. Most, éjfélkor át akar jönni..
- Meg akar téged baszni??  - tettettem a hülyét.
- Nem! Na szóval Lysamder akar jönni hogy
-Akkor te akarod megbaszni ?
-Nem!! - upsz kicsit ideges lett. Hehe. -Akadj már le erről. Na szóval ott tartottam hogy, Lysamder át akar jönni, most éjfélkor próbálni. És hát.. téged nem zavarna ha mi itt zajonganánk?
- Engem nem. Legalább hallak titeket. - mosolyogtak agyba-főbe, mint egy őrűlt - De, a szomszédok?
- Nincsenek szomszédok. - monda nagy vigyorral a képén. - Már elüldöztem Őket - nevetett fel.
- Hát nem csodálkozom. Am.. Fehér hajú barátosnénk hol lakik, hogy így az éjszaka közepén, szakadó esőben át akár jönni?- erre elkezdett röhögni. Pár perc után már Én is csatlakoztak hozzá. Az ahogyan ott fulladozva nevet..
- Lys nem lány... Habár lehet jobban nézne ki úgy mint így.- monda levegőt kapkodva hosszú idő után. - Amúgy meg a szemben lévő házban. - monda, majd egy kis gondolkodás után megszólalt. - Figyelj! Hope szobája az enyémmel szemben van. Van ott pár szoknya meg pár cekci magassarkú. Válogatása össze néhány cuccot. Ma öltöztetősdit fogunk játszani! - mondta nagy vigyorral az arcán. Asszem tudom mit, vagy inkább kit fogunk öltöztetni.   Gyorsan felszaladtam a lépcsőn, és benyittottam a megadott szobába. De nem volt valami jó ötlet. A számát azon pillanatban egy jókora sikítás hagyta el. Hallottam ahogy Castiel lentről felnevet. Pink falak, függöny, fehér bútorok és szőnyeg. Sminkes tükör, egész alakos tükör minden tele mindenféle csecsebecsével. Egy igazi ribi szobába toppantam. Undorodva mértem fel a terepet. Az ajtóval szemben van az ágy, tőle balra egy éjjeli szekrény rajta egy kis lámpával. Az ágy jobb oldalán pedig van a sminktükör, rá merőlegesen pedig egy óriási fal amin egy óriási ablak térült el. Az ággyal párhuzamos falon, azaz ahol az ajtó van, vannak a ruhásszekrények. Némelyikre egész alakos tükör volt elhelyezve. Oda mentem az egyikhez majd kinyitottam. Rövid gatya, hosszú gatya, térdgatya, cica nadrág...   Akkor nézzük a következő szekrényt. Póló, póló, póló. Áhh, egy Pink topp, tökéletes.  Kiválasztottam még hozzá egy 10 centis, szintén pink, csillámos magassarkút és egy hozzá illő miniszoknyát, ami kivételesen fehér volt.  Épp indultam lefelé, mikor belerúgtam valami szőrös bigyulába, és hát nem is Én lennék ha nem esnék fel benne. Ám csak ekkor vettem észre hogy az az "szőrös bigyula" egy fehér macska. De ekkor nem számított, hogy mennyire szeretem a macskákat. Elestem. És most fáj minden egyes porcikamám.
Nagy nehezen feltápászkodtam, persze csak az után hogy elmondtam minden földi jónak azt a szerencsétlen állatot. Felvettem a földről az elejtett ruhadarabokat és elindultam lefelé.  Mikor leértem, lattam Castielt és Lysandert a bőrkanapén egy füzet fölé görnyedve. Gondolom dalt elemeztek, vagy írtak. A Vöröske úgy helyezkedett el, hogy rá lásson a lépcsőre. Így hát amint leértem észre is vett. Rámutatott a textil darabokra, majd a konyhára. Értettem a célzását, vagy mit. Az utasításnak eleget téve mentem a konyhába és tettem le a ruhákat egy székre. De, valami elkerülte a figyelmemet. Méghozzá egy asztalon üldögélő finomság volt az.  Egy málnás csokitorta volt. Már csak pár szelet volt. Nem szoktam másoknál kérdezés nélkül elvenni semmit. Habár kezdhetnénk ott is hogy nem nagyon voltam másnál. De, most túl nagy volt a kísértés. Elvettem egy darabot, remélve hogy senkinek nem fog hiányozni, ha még mégis hupsz..
Átmenet a srácokhoz. Azt a fejet amit Lysander levágott... Gondolom Castiel nem mondta el neki hogy itt vagyok, különben nem lenne ennyire meglepődött.
-Remélem nem volt élet fontosságú az a torta. - mondtam téli szájjal.
- Megetted ?? - Azta. Pár pillanat alatt milyen vörös lett a feje..
- Nem. Csak egy szeletet ettem.
-Agrr  - kicsit mérges. - Ja, Lys, el is felejtettem, Catlyn itt lesz ma este.
- Úúú... csak neem... ??
- Mi? Nem dehogy !! Te.. aww Barom!- mondtuk egyszerre a Vörössel. Egymásra néztünk majd elröhögtük magunkat. Aztán elkomorodtunk. Castiel bólintott, ezzel jelezvén azt hogy, hogy.. fogalmam sincs. De ezt most megtudtam, ugyanis ez a férfinak nevezett lény ráugrott a fajtársára.
-Jaa. Hogy akkor erre gondoltál.- mondtam közben felvettem a gondolkodó pózom. 
-Nőből van, elvileg. Mit is vártam. - pár perccel később- Na, jönné má, vagy még lezavarsz egy teadélutánt?
- Jól van na, azért le ne harapd a fejem. Még szükségem van rá. - ezzel én is rávetettem magam a fehérkére. Sajnos nekem jutott az a feladat hogy lefogjam az áldozatot ameddig a másik, azaz Cast, elfogyasztja avagy, ebben az esetben szétveri.
- Hiába, erősebb vagyok, sokkal.
-Az lehet, De... - és a fekvő helyzetünkblől ülőt csináltam, majd megjutalmaztam Lysit -ahogy Rosa mondaná- egy baszottul szenvedélyes csókkal. Persze azonnal elkábult, de nem csak Ő. Hanem Castiel is. De szerencsére gyorsan kapcsolt és jól kupánvágta Lysandert.
- Azta.. ez váratlanul ért, és áú!!
- Mi? Az hogy lekapott a deszka ?
- Héé!! - Förmedtem rá most már Én is. Lysander rám nézett majd bólintott - Komolyan! Nem akartok leszokni ezekről a bólogatásokról!? - mondtam, majd követtem a fehér hajú fiút és most ő bírkózta le a másik fiút. Mikor ő végzett az elnáspángolással én következtem. Persze sokkal gyengébb voltam mint Castiel. De egy próbát megér és Lys is segített nekem, ahogy én is neki. Letepertük a földre, fejét lenyomtam a padlóra, majd a nyakán megkerestem a legérzékenyebben pontját és oda tettem a mutató és a középső ujjam. Természetesen Lys egész végig segítségemre volt, és lefogta a rossz kisfiút.
- Na szóval ki is a deszka?
- Te.
- Azt hiszem nem jól hallottam. Mit is mondtál? - kérdeztem majd enyhén megnyomtam azt a bizonyos pontot a nyakán.
- Te. - itt már jóval erősebben nyomtam a tarkóját, és hát megtaláltam a második legérzékenyebben pontját, szerintem. - Jó, oké, felfogtam. - mondta, majd lelökött magáról, ami elég érdekesen nézhetett ki. Egy tigrisbukfenc kíséretében lefejeltem az üvegasztal sarkát ami a kanapé előtt volt elhelyezve. Azon pillanatban szétterültem a földön mint valami béka. Ha a srácok fel nem kanalaznak onnan, tutira veszem szét folytam volna a fájdalomtól és a meglepődöttségtől.  Lefektettek a kanapéra, majd megdobáltak vagy 3 zacskó fagyasztott borsóval. Persze azonnal felugrottam egy sikoly kíséretében, és elkezdtem körbe-körbe futkározni a szobában. Körübelül a 4. kör után kifulladva estem össze a szoba közepén.
- Látom jól vagy. - mondta Castiel - Na akkor mi most neki is kezdenénk a próbának. Ha normálisan viselkedsz jöhetsz.
- Jó leszek.- motyogtam kutyaszemekkel.
- de ha bármit is tönkreteszel kiállsz az esőre.
- Értettem. - mondtam, majd felmentünk az emeletre, azon belül Cast szobája melletti szobába. A küszöböt átlépve a mennyországban éreztem magam. A szoba falára gitárok voltak fellógatva, a jobb sarokban egy bazinagy dob volt. A helység másik oldalán Szintetizátor és egy zongora helyeszkedett el. Azt se tudtam merre kapjam a fejem, hova pillantsak. Tán meghaltam, és a menyországba kerültem? 

16. Rész 2/1

//Castiel Szemszöge//
Felrohantam a lépcsőn és a fürdő felé vettem az irányt, ami az én szobám mellett volt. Bekopogtam. Nem kaptam semmiféle választ.
-Cat minden rendben? Bemehetek? - kopogtam be újra és a kezemet a kilincsre téve vártam a választ.
-Gyere! - Benyitottam és a földön egy hatalmas víztócsában fetrengő lány tárult szemeim elé. Elég szexi így, vizes haj és a combközépig erő pólómban. De e mellett még vicces is volt.
- Na, gyere!  - nyújtottam felé a kezem, hogy felhúzzam a földről, Ő elfogadta a kezem és már előttem is állt.
- Hogy hoztad össze ezt a gyönyörű szép esést? Vagy hát gondolom én hogy elestél..

//Catlyn Biersack//

Az eső hirtelen jött, egyre jobban esett eszébe sem volt hogy elálljon. Mivel Castielék közelebb voltak mint a szálloda ahol mi voltunk, ezért hozzájuk mentünk. Az úton egy szót sem szóltunk egymáshoz. Csak futottunk mint az őrültek a ház felé. Egy nagy és szép panelházhoz érve megálltunk. A Vöröske kinyitotta a lépcsőház ajtaját, majd bement és beengedett engem is. Lassú léptekkel mentünk a lépcső felé. Már vagy az 5. emeleten járhattunk amikor megálltunk. Amikor kinyitottuk az ajtót olyan látvány fogadott minket... ami.. hát őhm.. na mindegy maradjunk annyiban hogy nem éppen volt valami szép látvány. De Cast-nak köszönhetően nem láttam sokat ebből a jelenetből, mert kezét a szemem elé rakta majd becsukta az ajtót.
- Figyel! a szobám az emeleten van. Azaz fel kell mennünk a lépcsőn. Bízz bennem, had vezesselek.- a keze még mindig a szemem előtt pihent. Aprót bólintottam majd hallottam az ajtó nyílását és azzal együtt egy hatalmas nagy nyögést. Összerezzentem. Castiel pedig jól leszidta a fentieket..  
Amikor bementünk a Vörös szobájába az ágy mellett észre vettem egy bazinagy kutyát. Próbáltam visszafogni magam és nem sikítógörcsben felmászni a plafonra. Köztudott, hogy én a nagy  kutyáktól kibaszottul félek. Hogy miért ? Elmesélem.
*Visszaemlékezés*
Tavasz van. Én a 6 éves voltam, Andy pedig 11. Engem persze ilyenkor még minden virág, bokor és pillangó lekötött. ebből nem is lett volna akkora nagy baj, ha nem követem azt a pillangót és nem megyek az erdő szélére. De akkor részletesen hogy is történt ez az eset.   Épp a suliból mentünk hazafelé amikor megpillantottam egy gyönyörű szép pillangót. Követtem, egészen az erdőig. Ott az egyik bokorban mocorgott valami, azt hittem csak egy ártatlan kiscica. Az artatlan gondolkodasommal persze hogy egy macska.. Nagyot koppantam.  Közel se volt ártatlan.  Egy kutya ugrott élénk, ráadásul veszett volt. Miért nem hallgattam a bátyámra ? Pedig Ő mondta hogy ne menjek a rengeteghez, de én nem hallgattam rá. Meg is lett az eredménye.  Ha akkor nem ránt el onnan akkor lehet hogy még most is ott lennék. Futottunk.  Olyan gyorsan ahogy eddig még soha. De a kutya gyorsabbnak bizonyult így hamar utolért minket.  Itt pedig már képszakadás. Egy kórházban ébredtem.  Mandy nem volt mellettem. Igen Mandy ez volt a beceneve. Az a klór szag,  a gépek folyamatos csipogása. Idegesített. Ki akartam onnan jutni.  Ekkor a kórterembe belépett egy orvos meg pár ápoló nő. Fapofával megvizsgáltak. Nem érdekelte őket az én kívánságom, meg sem hallgattak.  Az egyik nő befogta a számát és ezzel el voltam intézve. Nagyon megvoltam ijedve. Mikor végeztek az orvos elmondta mi történt. A kutya ami kergetett minket megtámadott. Súlyos sérüléseim lettek ( mintha én erre nem jöttem volna rá).  Egy arra járó férfi segített rajtunk. Pontosabban Ashley Purdy apja.  Ő és Andy pár kissebb sérüléssel megúszta, de engem műteni is kellet. Amilyen szerencsétlen voltam akkor is.. Persze hogy osszetörtem magam egy esés következtében. 
 *visszaemlékezés vége*
Adott egy törölköző meg egy pólót és elküldött a fürdőbe, gondolom azzal a céllal hogy fürödjek le.  Hát oké. Nem volt ellenemre.   A zuhanyzóban álltam és folytattam magamra a meleg vizet. Még midig sokk alatt álltam. Anyám annak idején mikor még Amerikában laktunk,  egy buliban lefeküdt egy sráccal és kiderül, hogy akit eddig apámnak hittem csak a nevelő apám és akit nevelő apámnak hittem az az igazi apám.. Ezért raktak ki minket. Adam mert a lánya vagyok,  Will meg azért mert nem vér szerinti gyereke vagyok.   

Már felöltöztem és a hajam fésülésével is végeztem. Indultam kifelé mikor  megcsúsztam a vizes csempén, és csináltam egy hátraszaltót  azaz hatalmasat taknyoltam.  Pár pillanat múlva Castiel aggódó hangjára lettem figyelmes. Benyitott. Láttam ahogy méregetett, majd felsegített.  Erre csak megforgattam szemeimet majd fájó fejemhez emeltem a kezem és ezzel együttes kockáztatva azt, hogy újból össze esek.  Sikerült is volna ha a Vöröske nem fog meg.
-Nem éppen úgy nézel ki mint aki jól van.
-Pedig semmi bajom.
-Na gyere.  Ne makacskodj. - ekkor felkapott az ölébe és levitt a nappaliba, ott pedig lefektetett a kanapéra. Átment a konyhába és kivett a hűtőből egy zacskó jeget. Csak most volt alkalmam körülnézni. A fa lépcső mellett a fal fehér volt akárcsak a nappaliban. A nappalival szemben a konyha ami barack színben pompázott, mint az emelet. A szobák ajtaja szintúgy hófehér volt, egy kivételével. Castiel szobájának az ajtaja fekete volt akár csak a szobájában a falak, csak a bútorok voltak fehérek. Cast visszatért és a fejemre rakta a jeget. Én csak kérdően néztem rá.
- Fáj a fejed, nem ? Gondolom nem akarsz egy nagy puplit tudni a fejeden. - hát nem. - Rendeltem pizzát. Remélem megfelel, mert ha nem nem tudok veled mit csinálni. Főzni meg biztos nem fogok csak mert te nem akarsz pizzát enni.
- Ez a kérdés, úgy ahogy van, teljesen felesleges volt. - erre csak horkantott egyet majd bekapcsolta a tv-t. Folyamatosan váltogatta a csatornákat. De én is ezt tettem volna a helyében. Majd megállt egy csatornán ahol híradó ment.
- Los Angeles-ben hatalmas autó baleset történt a reptérre vezető úton. Halottak száma 9. A balesetben a Los Angeles-i rock banda, a Black Veil Brides bele keveredett. Az egész csapat túlélte néhány kisebb karcolással és zúzódással. A rendőrség még mindig a helyszínen van, az ú le lett zárva. És most a sok rossz hír után hogy valami jó... - hiszem ha látom. Ha majd a srácok előttem fognak táncikálni és azt ordibálják hogy nincs semmi bajom, akkor majd elhiszem hogy jól vannak.
- Azért remélem hogy feltudnak még lépni mert az ő koncertjükön még nem voltam, és el akarok menni !
- Ezzel nem vagy egyedül. Majd ha előttem ugrabugrálnak és ordítoznak velem hogy teljesen jól vannak, akkor elhiszem hogy jól vannak. Ezt már megtanultam, ne bízz a híradóban.
- Na ez az. Amú...- nem tudta befejezni a mondatát ugyanis csöngettek. - Ez biztos a Pizza.- mondta majd megfogta a pénztárcáját és kinyitotta az ajtót. Tényleg a kaja jött meg, és még hogy a kaja nem jön házhoz... Kifizette majd idehozta. Elkezdtünk enni, Hawaii volt.
-Annyira örülök, hogy van egy hozzám hasonló stílusú osztálytársam. - olyan hírtelen mondta hogy kiesett a pizzaszelet a kezemből- Béna!
- De,  hát.. Rosa és a többiek ? És kösz!  - ekkor dobogást hallottam a lépcső felől és megpillantottam azt a bazi nagy kutyát, mondhatom örültem neki..
- Démon!! - kiáltott fel hirtelen Castiel, ennek szokása megijeszteni másokat ?? Mert ha igen elmegyek bohócnak és fejenállok. - Ha félsz a kutyáktól, ugorj ki az ablakon, ha meg nem akkor   ne. És.. Rosa meg a többiek inkább csak BVB-t hallgatnak. De azt is inkább csak Andy miatt. A gyönyörű szép szeme miatt. - lehetett hallani a a gúnyt a hangjában, de tudtam hogy nem Andy-nek szánja hanem a csajoknak.
- És honnan tudod hogy én nem csak Avenged Sevenfold-ot hallgatok?
- Hmm..  Nem is tudom,  a Motionless in White- os cipőd és teló hátlapod kicsit árulkodó.
- Végülis ja..  - és egyszerre ekezdett csörögni a telónk.  Ő bocsánatot kérve átment a konyhában majd felvette a mobilát és beleszólt. Én is ezt tettem.
- Halló! - szóltam bele semleges hangnemben.
-Nem is örülsz nekem?  -hallottam meg Andy szomorkás hangját.
-Hogy kérdezhetsz ilyet?  Csak nem néztem ki az..
-Ja..  Aha.. És ezt el is higgyem?
-Igen!
-Nincs szerencséd. Na csak azért hívtalak, mert gondolom hallottál a balesetről.
- Igen.
-Minden rendben van, oké?  A srácok pár karcolással megúszták, igaz hogy elég mélyek, de jól vannak.  Én ütem az anyósülésen,  és így sikerült lefejelnem a kesztyűtartót, de így is csak horzsoltam a fejemet.
- Oké. Most már nyugodtabb vagyok. Amúgy hogy történt a balesetet?
- Az autó pályán az egyik kocsi megcsúszott,  abba belehajtott egy másik és így tovább, mi meg már nem tudtunk megállni és bumm.
-Áhh értem.
-Akkor jó. De nekem most mennem kell. Szia.
-Szia. - le is tette.

15. Rész

Már épp indultam volna amikor valami neszt hallottam a hátam mögül. Castiel aggódó szomorú tekintetével találkoztam. Odajött és leült mellém. Csak nézte a várost, az elszáguldó kocsikat. Én meg Őt. Könnyes a szeme?!   

Még egy darabig csak ültünk mire megszólalt.
- Hogyhogy itt vagy,  történt valami? 
- Apám kirakott minket otthonról.
- Minket? 
- Anyámat és engem.  

  //Castiel Madox szemszöge//

- És te?  Hogyhogy itt vagy?
- Ez hosszú...
-Van időnk. - mondta.  Nagyot sóhajtottam majd belekezdtem.
-A szüleim születésemkor beadtak egy árvaházba. Ott éltem több éven keresztül, többször is kivettek már, de mindig vissza kerültem. Ez a család, ahol most vagyok, már két éve kihoztak onnan. A nagykorúság miatt, valójában már vissza se küldhetnének. És most felbukkant az igazi szüleim. Vissza akarnak venni magukhoz, mindent megtesznek azért, hogy vissza kapjanak. Röviden ennyi.
- Azta.. Ez...
-Szörnyű. Igen, tudom. - még beszélgettünk egy ideig amikor elkezdett esni az eső, egyre jobban esik. Mivel a mi ( vagy inkább az én, ugyanis a szüleim sosincsenek itthon) házam közelebb volt mint a hotel ahol ők vannak, így hozzám mentünk. 

Útközben szintén csak beszélgettünk, olyan ismerős, mintha már találkoztunk volna egymással. Szegény lány teljesen elázott. 

Ahogy beléptünk a lakásba nagy meglepetés ért minket. Vagy inkább sokk.

//Castiel Maddox//
A húgom Hope,  és az újdonsűlt pasia...
Mondjuk úgy, hogy különleges lepedőakrobatikában részesítettek minket. Amilyen gyorsan csak lehetett, kezemet a rockhercegnő szeme elé raktam, hogy ne lássa mi folyik bent a nappaliban. Elmondtam mi a helyzet,  hogy a szobám fent van az emeleten és egyből oda megyünk. Bizzon bennem, hadd vezessem. Aprót bólintott én pedig kinyitottam az előbb becsukott ajtót amit nem kellett volna, mert egy hatalmas nyögés hagyta el Hope szájját. Persze én azzonnal elmondtam mindennek.   Elég ciki helyzet volt. Szegény Cat, biztos mondja magában milyen Istenverte helyre hoztam én. Egyenesen a szobámba mentünk, ahogy mondtam. Ott elvettem a kezem a vendégem szeme elől és magam felé fordítottam őt. Egy zaklatott arcot pillantottam meg amitól nevetnem kellett. Nem tudtam visszafogni magam így muszáj volt elfordulnom, de még így is -hogy nem láttam az arcát- sikerült elnevetnem magam.
***
Az eső nem akart elállni, sőt egyre jobban esett és már villámlott is. Ez csak egyet jelenthet. Catlyn itt marad nálunk. Habár amúgy sem engedtem volna el ilyen időben. Közben Hope-ék át mentek Ray-hez, szóval miénk a lakás.
-Választhatsz! Vagy a húgom ruhájában alszol vagy az én egyik pólómba. - Habár gondolom ezek után semmi kedve még hozzányúlni a húgom cuccaihoz.
-Hát.. Ha lehetséges akkor inkább - itt már a kezemben is tartottam az egyik pólómat.
-Tessék, ha nagy bocs nem tudok veled mit kezdeni.
-Hő.. Kössz.
-Kell a póló??
-Ja.
-Akkor? - csak egy sóhajtást kaptam válaszul. Elmondtam neki hogy merre találja a fürdött, mert gondolom szívesen lefuürdött volna. Én addig lementem a konyhába megnézni van-e valami kaja mert ha nincs akkor rendelek pizzát.   Szerencsémre nem volt itthon semmi így hát fogtam magam es tárcsáztam a pizzéria számát. Rendeltem egy Hawaii-t. Ép hogy leraktam a telefont agy hatalmas sikolyra lettem figyelmes.  Az emeletről jött. Gyorsan felszaladtam megnézni mi a gond, és hát mit látok?

Verseny

Jelentkeztem a Gracias! Nevű blog versenyére. Jelentkezz te is: ITT

14. Rész

Belépve a házban anyámék veszekedése fogadott. Szóval már hazaértek.

Bármennyire is ellenkezem, hiába, mégis érdekel valamennyire valahol mélyen mégis miért lehettek a rendőrségen. De közel se annyira izgat a dolog hogy megkérdezzem. Lehet, sőt.. biztosan boldogabb vagyok így, hogy nem tudom. 

Attól még, hogy kívülről nem látszik... 

Ebben a családban napi szinten folynak a veszekedéses a nevelő apám és anyám között. Anyám a hátam mögött ribancnak hív. A szomszédok között mindig azt terjesztette és terjeszti most is, hogy egy jöttment kis picsa vagyok, aki minden utcaseprővel lefekszik ha kell.  Hát ez nem igaz! Csoda hogy a suliba még nem jutott el a hír... 

Anyámék mindent megtesznek  hogy kiutáltatsanak a világból. 

Árvaházba is beadtak.. Andy-nek hála kijutottam.. De ami az ottani körülményeket illeti.. egyszerűen borzalmas.. Csomó gyerek egy halomba összeengedve.. nem is figyelnek rájuk.. Nem ritka ott a verekedés.. Ugyan olyan mint az előző sulim.. csak fiatalabbakkal. Persze lehet csak pont rossz helyet fogtam ki.. de ez az én saját tapasztalatom volt. Ha lenne egy csak egyetlen egy kívánságom, másokkal ellentétben a sok pénz és a legfejlettebb kütyük helyett egy szerető családot kívánnék magamnak és mindenkinek. Mindenkinek akinek ez nem adathatott meg.. 

Nem törődve a szüleimmel levettem a cipőmet és odaraktam a cipős szekrényhez. Felsiettem az emeletre, a lépcsőtől balra fordulva bal oldalon egyetlen egy ajtó van ami az én szobámba vezet. Épphogy kinyitottam az ajtót máris bevágtam rajta a cuccaimat és már rohantam is le a konyhába, hogy egyek valamit. Farkas éhes vagyok! Ha most nem kapok enni akkor éhen halok!!

A konyhába befordulva azonnal a hűtőhöz rohantam, kinyitottam. Rettenetes nagyot csalódtam.. Egy megpenészesedett uborkán, tormán és némi kis sajton kívül nem volt semmi bent. Reggel még nem tele volt a hűtő?? Kis manók beszöktek és elvittek minden ehető dolgot..??

 - Ha enni akarsz akkor menj át a boltba! - Mondta anyám és oda dobta a pénztárcáját. Na ez fura volt ... Már felhúztam a cipőm és a dzsekimet mikor anyám jött oda egy kisebb jegyzet tömbbel, amit Ő bevásárló listának nevezett el. Hát.. én ételekről szóló litániának hívnám.. Magamban felolvastam:

Tej, vaj, sajt, szalámi, kenyér, fagyasztott pizza, kávé és még sok-sok más.

- Vegyél magadnak is valamit, nyugodtan.- mosolygott rám Anyám. 

Ebbe meg mi ütött? Nem szokott ilyen lenni. Lehel, hogy ebben a két rövid napban megváltozott? Ahh, miket beszélek ?! Általában azt szokta hozzám vágni hogy már megint felakarok zabálni mindent mint egy élősködő..  

Csak bólintottam és kimentem az ajtón. Telefon, fülhallgató és a fülem. Elkezdtem hallgatni az Avenged Sevenfold-tól a Nightmare albumot. Kedvenc banda, kedvenc album. 

A mai napon feltérképeztem a környékünket hazafelé úton így tudom melyik bolt van hozzánk egy legközelebb. Nem is csoda egy ilyen hosszú, túrának is nevezhető út után ilyen éhes lettem. Tudom hol van erdő (az utca amibe lakunk annak a végébe) és meg sok más helyre is bukkantam. Köztük a város széle felé egy kis dombocskára, ami kilátóként is tökéletesen funkcionálhat. El kéne látogatnom oda egyszer. Biztos szép. 

Elég jó környékén lakunk, közel a bolthoz, buszmegállóhoz, a belvároshoz és még a suli sincs messze, csak én valahogy mindig kerülő úton mentem mindenhova ...  

Hamar végigfutottam a bolton. Ami a listán szerepel az már mind a kosárban van. Már csak magamnak kellene választanom valamit.. 

Gabonapehely! Egyszerű és Gyors. Nem is tudom mi lenne velem nélküle. 

Gyorsan kifizettem amit venni akartam és rohantam haza. Nagyon éhes vagyok már!

Belépve a házba az első amit megláttam a kanapén síró anyám volt. Körülötte összetört tányérok s felburított bútorok. Itt meg mi történt? 

Letettem a szatyrot a konyhába és odasiettem anyámhoz. 

Nem tudom hogyan, miért, de késztetést érzék arra hogy megvigasztaljam. Azonban ez az egész, olyan mintha direkt küldött volna el itthonról.. A hosszú vásárlási lista, a kedvessége.. Mintha csak előre tudta volna hogy ez fog történni.

Odamegyek hozzá és leülök mellé.

- Mi történt? - Nem válaszol. 

Már vagy 20perce csak itt ülünk, amikor hirtelen megszólal.

- Apád kidobott ...- tudtam! Tudtam hogy egyszer el fog jönni ez az idő, csak azt hittem, hogy engem dob majd ki ... - És a legrosszabb, hogy nem csak engem, hanem Téged is ...

- Nem meglepő...

- Hogy érted?

- Hát .. Várható volt, hogy egyszer majd kirak... engem. Most hol van?

- ... Nem tudom, elment valahova. Azt mondta mire visszaér már ne legyünk itt. - És megint a kínos csend. Még 10 percet ültünk itt mire anyám újra megszólalt.

- Sajnálom ..

- Mit?

- Hogy olyan barom voltam Veled .. Te nem tehetsz semmiről. - erre csak kérdően néztem rá - Hát ... Egy buliban voltam amikor .. te, tudod, készültél ... teljesen véletlen. Ezért váltunk el annak idején apáddal. Téged büntettelek az én hibámért. A nevelő apáddal meg mindenen össze tudunk veszni .. Mindenen kiborul. Főleg hogy ráadásul csak kényszerből élünk együtt.. Ő soha sem akart gyereket. Mikor apád megtudta hogy valójában nem az ő lánya vagy, hanem az igazi apád Adam, mondta hogy betelt a pohár. Akkor sem volt felhőtlen a viszonyunk. Amiről igaz, én tehetek. A tudta nélkül akartam találkozgatni Adammel. Ami persze kiderült.. Nem tudom mit hittem. Hogy soha se fogja megtudni? Nevetséges.. És így jött rá hogy nem is az ő lánya vagy.. Senkinek sem mondtam el az igazságot. Adam sem tudta. Ezért is fogadott be. Nem szeretett. Csak a kalandok kedvéért jártunk össze, és úgy gondoltuk így legalább nem kell titokban összejárnunk. Viszont, az utóbbi időben.. Az elmúlt években már kezdett kihasználni.. Mikor megemlítettem neki hogy nem szeretném csinálni, tovább erőszakoskodott. Megfenyegetett hogy kirak minket az utcára. 

Persze, nem mintha nem tudtunk volna hova menni, de nem akartam hogy az apa nélkül kelljen felnőnöd.  - Tessék?? Hogy mi van??? Én az ő lánya vagyok??? Na ne!! Ne ezt ne! Még csak ez kellett! És természetesen ennyire meg kellett ezt az egészet is bonyolítani!! Ezekután már azt is kinézem anyámból, hogy azért dobott be a legelső árvaházba amit meglátott, mert én voltam az egyetlen gond az ő tökéletes életében! Én voltam az aki miatt semmi sem mehetett egyszerűen... El akart tüntetni. Mintha soha nem is lettem volna. Mintha ezzel megszűntek volna a problémái.. Amiket ő hozott a saját fejére..

Csak bámultam magam elé. Miért nem lehetett ezt elmondani nekem? Akit eddig az apámnak hittam.. És a férfi aki folyamatosan csak megaláz mások előtt.. Aki anyámat arra kényszerítette hogy saját magát aláztassa meg, és engem se hagyjon ki ebből.. Ez a férfi, lenne.. a valódi apám. Képtelen vagyok elfogadni.

Arra eszméltem fel, hogy anyám lehozza az utazós táskákat.
- Pakolj össze! Nem maradhatunk! - monda szomorúsággal fáradtsággal, megbánással a hangjában.. Felálltam, felmentem a szobámba. Nem habozhatok sokáig. Nem lenne ínyemre a dolog ha itt lennénk mikor még Adam visszaér. Nem tudom elképzelni mit tenne akkor. De nem is akarom.. Amit anyám mesélt róla, és a saját tapasztalataim, bőven elég információ róla. Sőt.. Sok is.. Rákényszeríteni a szex-re valakit, olyan mintha megerőszakolnák..  Minél hamarabb próbáltam össze szedni a ruháimat cipőimet, laptopom + töltő füles, meg még sok másdolgot amire szükségem lesz, a gitáromat beleértve. Szerencse, hogy nincs sok cuccom.

Mikor végeztem, lementem a földszintre ahol anyám ült a kanapén és bámult ki a fejéből. Bementem a konyhába, hogy egyek van valamit mert már este fél kilenc múlott. Két órája lassan hogy visszajöttem a boltból és még mindig nem ettem. Gyorsan csináltam pár szendvicset amit megehetek. És pár darabot eltettem a táskámba. Nem tudni mikor lehet rá szükség. Bár a nemrég vásárolt ételeket is visszük magunkkal. 

Egy hotelben fogunk megszállni éjjel, pontosabban addig leszünk ott ameddig anyám nem talál egy jó eladó lakást. Mielőtt még útnak indultunk volna, anyám felhívott pár szállodát, hotelt. A külváros egy forgalmasabb részén sikerült két szobával rendelkező részt kivennünk, egyenlőre a mai meg a holnapi estére. Majd holnap kiderül hogyan tovább. 

Miután bejelentkeztünk, s felpakoltuk a cuccokat, amihez szerencsére volt segítségünk, így nem kellett a taxihoz többször kirohanni, az után egy szó nélkül, pénztárcával a zsebemben, zenével a fülemben, útnak indultam. Nem tudom merre, mi célból. Csak mentem.. Átha a süvítő szél kifújja az életemből a gondokat..  

Este fél tíz, én meg még mindig a város szélén lévő domb tetején ülök, pont azon a dombon amit ma fedeztem fel. Ép olyan tökéletes kilátónak mint gondoltam. Gyönyörűen látni innen az egész várost. Elbűvölő..

Nem is tudom mennyit ülhettem itt.. Az újonnan vett doboz cigimhez pedig hozzá se nyúltam.. pedig.. máskor.. biztosan a felénél jártam volna már.. De most.. Teljesen sokkos állapotban vagyok.. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni és elfogadni.. Nem lehet Adam az apám!! Nem! Ráadásul.. Hogy lehet valaki ennyire felelőtlen? Hogy gondolhatta az anyám, hogy majd kézben tud így mindent tartani? Mégis hogyan?

Egyre későbbre járt.. de nekem semmi kedvem visszamenni. Nem hiszem, hogy képes lennék most emberekkel szóbaállni.. Azonban.. kezd egyre hűvösebb lenni.. Nem lesz így jó.. Töltöttem már az utcán nem egy éjszakát. Nyáron. Akkor is szükség volt egy pulcsira. Még ha vékonyra is. De kellett.. Most október elején, hiába van melegebb. Azért már ősz van. Hűvösebb esős idő..