2015. június 30., kedd

19. Rész

-Tegnap anyám felhívott, hogy most azonnal menjek haza -persze nem ezt a kifejezés használta-. Megint elkezdett szakadni az eső és persze Cast nem engedett gyalog haza. Félúton sem tartottunk a kocsival, mikor jöttek a rendőrök és bevittek minket mert csak tanuló jogsi volt. A Vöröske szülei másnap, azaz ma értek földet a repülővel, és elvitték őt. Nem sokkal később meg jöttél te. És most itt ülök a kocsiban várva arra hogy megérkezzünk. - meséltem el röviden a történtet a bátyámnak, hogy hogyan kerültünk be. Persze nem érte be ennyivel, még kérdezgetett párat. Pont rátapintott arra a pontra, amire nem szívesen válaszolok. Hogy mi történt bent. Nem adtam választ. Inkább kinéztem az ablakon ahol csak a nagy beton rengeteget láttam. Pörögnek szemeim előtt a házak, oszlopok, néhol látni egy-egy embert az utcán. Nem csodálkozom. Dél van,  persze hogy kevesen vannak kint. Mindenki otthon, vagy egy étteremben van, és ebédel. Mikor rájött a dologra, abbahagyta a faggatásomat, de most én vettem át rendőrbácsi szerepét, és faggattam ki őket. Balszerencsémre viszont megálltunk. Ám nem az a hotel előtt ahol én és anyám voltunk. Egy teljesen más épület parkolójában álltunk. Sőt egy másik varoséban. Nem Slough-ban voltunk, hanem Londonban.
Az épület tetején ott díszelgett a neve is. Blakes Hotel. Egy hatalmas, feketére, és fehérre mázolt hotel volt, tele ablakkal. Kb lehetett 30 emelet is. Kérdően néztem a mellettem ülő Andy-re, majd az elöl lévő Jake-re.
- A bátyád jobbnak látta ha nem az egyik haverodhoz, vagy anyádhoz viszünk, hanem elhozunk hozzánk. - adott választ fel nem tett kérdésemre, kis gúnnyal a hangjában. Halványan elmosolyodtam, mire ránéztem az előbb emlegetett személyre. Ő csak aprót bólintott, és elkezdett felfelé kunkorodni a szája sarka. Aztán eszembe jutott. Már szólaltam volna meg, de a sofőr megelőzött.
- A cuccaidat már elhoztuk. - mondta, közben a visszapillantó tükörben figyelte a mozdulataimat. Köszönő képpen bólintottam egyet és újra elmosolyodtam. - Na, mi lesz már?! Még egy gyors teadélutánt is lezavartok? - kelt ki magából a szólógitáros, név szerint Jake Pitts.
-Igen! - feleltem aranyosan, mire mérgesen nézett ránk. Pontosabban csak rám. - Jól van na. Megyünk már!! - Förmedtem kicsit rá, én is.
- Ajánlom is! - mondta majd kiszálltunk az autójából mielőtt bezárta volna, Andy kivett a csomagtartójából egy bőröndöt. Egy egyszerű sima fekete, kisebb bőröndöt, amit ha jobban megnézünk az enyém. Bementünk. Belülről sokkal nagyobbnak tűnt mint kívülről, nem hiába öt csillagos szálloda. Kívülről meg nem mondanám hogy ilyen szép. A külseje kicsit lepukkant a sima barna festékkel és az egyszerű mintázattal, de az is nagyon szép. Habár a belsejével nem szállhat versenybe.  Halvány kékre mázolt falak, fehér kézzel festett mintákkal. Szintén fehér oszlopok, kék díszítéssel. Odamentünk a bejelentkezési pulthoz. A fiúk beszéltek valamit a kontyos nővel amire én nem igazán figyeltem. Jobban inkább lekötött a pult (szinonima)  vizsgálása, ami a terem végében, két lépcső között volt elhelyezve. Ívelt félkör formáját fából faragták majd lakkozták. Belépve a liftbe, az ajtóval szemben egy egész alakos tükör várt minket. A "plafonon" milliónyi apró kis lámpák világították be a szűk Kis helyet. Andy megnyomta a 30-as gombot, azaz a legfelső emelet gombját. Mivel nem volt bent senki azt a helyet foglalhattam el, amelyiket csak akartam. Így hát odamentem jobb oldali sarokba. Utálok liftezni. Mindig hányingerem lesz tőle, bármilyen keveset is megyünk. Ez most sem lett másképp. Mikor megálltunk és kiszálltunk, kis hílyán összeestem. Még szerencse, hogy Jake ott volt és elkapott, mert különben mehetnénk a sürgősségire ami nem lenne olyan jó. Ugyanis 3 nap múlva szerda és szerdán van a Halloween-i buli. Nem lenne jó egy fejsérülés.
- Jól vagy??
- Ahh..  Igen.  Csak egy kicsit megszédültem.
- Kicsit? Cat. Most komolyan. - Andy.
- Jó.. Kicsit, nagyon.
- Ha már jól vagy akkor induljunk. - monda egy kis várakozás után. Bólintottam, mire elindultunk. Rövid időn belül újra megszólalt. - Tudom hogy nem bírod a liftet, de hogy ennyire?!  - hatásszünet, készítheted a fakanalat Jake - Nem lehet hogy terhes vagy ?
- Hogy bírsz ilyenekre gondolni ?? - ez teljesen lesokkolt. Még hogy én terhes..  Pff.. Szánalmas. 2 éve nem voltam úgy együtt pasival, és akkor is csak azért mert Vi..  Hagyjuk. Ránéztem a gitárosra aki a bőröndöm egyik hátsó zsebéből előhúzott egy fakanalat, ezzel a jelmondattal "Tudtam hogy egyszer még szükséged lesz rá!". Elismerően bólintottam és elvettem tőle a kanalat, majd jól fejbe vágtam vele drága és egyetlen, hűn szeretett idióta bátyámat.
- Áúú!! Ezt nost mért kaptam?
- Ahh..  Mindegy, hagyjuk. Melyikbe vagytok?
- Itt szemben.  A 222-be. - motyogta az idióta, majd benyitott.
- Na, megjött a Piroska!
- Látom vicces kedvedben vagy CC. De ezen mindjárt javíthatok. - mondtam egy gonosz mosoly kíséretében, és megint  elkezdtem kergetni CC-t. Szegény srác, sosem hagyom béken.
- Most véged!! - kiáltottam idegesen a dobosnak. Már megint kergetőztünk. És remélem most nem állítani meg semmi a meg gyilkolásában. De hát mint általában, most is tévedtem. Kinyitódott az ajtó és én természetesen nekivágódtam. CC-vel ellentétben, Ő megúszta orrtörés nélkül. Egy édeskés hang ütötte meg füleimet. Felnéztem és egy sötétkék szoknyában egy szőke enyhén hullámos hajú lányt  találtam felvélni az ajtóban.
-  Szobaszervíz. Miben segíthetek? - kérdezte újra a fiatal lány. Talán 20 éves ha lehetett.
-Elnézést de itt senki sem hívta a Szobaszervízt. - mondta Jinxx
- De, én igen. Meglehetősen gyorsan ideért. Esetleg nem lenne kedve munka után egy kicsit..  Khm, összemelegedni ?- Ashley
- Mégis méret?
- Hé, amint látod? Catlyn elromlott. - mi??  Meglepődésemnek hangot is adtam.
- Mi baja ennek a rock rajongóknak?? - kérdeztem, de mintha meg se hallották volna.
- Meg kell javíttatni.
- Akkor most segíthetek valamiben, vagy mehetek? - kérdezte idegesen a dolgozó.
- Elnézést a hívásért, nincs szükségünk semmire.  - ahogy Andy ezt egy kis hezitálás után kimondta, a lány már el is tűnt a látókörünkből. És már folytatódhatott is volna a harc, ha a többiek meg nem állítanak. Fenébe is..  Mért kell nekem ilyen kicsinek lennem?? Valamelyik okos a pólómnál fogva felemelt a levegőben/magasba.
- Na jó. - kezdtem higgadtan - KURVAANYÁDBA IS BAZDMEG NEM TOM KI A FASZ VAGY, DE MOST AZONNAL TEGYÉL LE BAZD MEG!! VAGY UJJAZZON MEG KAMPÓKÉZ!! - fejeztem be végül szépen a mondatomat. De csak nevettek, mire én felmordultam. Hátra néztem és Andy-t találtam támodómul. - TEGYÉL LE!! - kezdtem újra a monológomat és a kapálózást. Megígértette velem hogy nem kergetem többen Christian-t, de végül mikor úgy látta lenyugodtam, elengedett.
Eddig még nem is volt alkalmam körülnézni a lakásában/szobában. Sötét zöld falak, fehér sötétítő függöny. A szoba közepén egy fekete bőr kanapé,mellette egy kis asztal, azzal szemben pedig egy plazma tv.
Felderítő körutamból egy hang ragadott ki.
-Cat, beszélhetnénk? - a hang tulajdonosa nem más mint a drága bátyám.
- Hát.. Őő persze.
- Gyere, menjünk ki az erkélyre.
- Oké. - mondtam, majd elindultunk kifelé. Onnan majdnem az egész várost lehetett látni. - Mit szeretnél? - kérdeztem a bátyámat, de mintha meg se hallotta volna, bámulta a varost. Hirtelen végigsimított a bal kezemen, pontosabban a bal alkaromon. Mikor elért a kézfejemhez majd ket kezével megfogta azt. Könnyekkel teli tekintettel rám nézett és végül azt mondta;
- Már tegnap is láttam, de ott nem akartam szólni. - emelte fel kezem, és mutatott a hegeimre. - Miért? Mikor múltkor beszéltünk olyan boldognak tűntél És különben is. Ez nem megoldás a problémáidra. Attól még hogy vagdosod magad nem lesz jobb. - Akiről azt hittem megért, pont az az ember mondja ezt. - Hagyd abba. Ezzel csak magadnak áraszt! És ez a Castiel gyerek. Nekem nem a világ legszimpatikusabbja. Nem mondom azt hogy nem lehet normális, csak.. - meg sem várva a mondat végét téptem ki kezem az övéi közül és mentem be a szobába, onnan pedig a konyhába. Mivel nem volt semmi kaja a hűtőben, be kellett érnem egy Monster-rel. Pont Ő. Aki mindent tud rólam, hogy min mentem és megyek keresztül és hogy még miken fogok. Akinek ha nem rögtön, kis idő múlva mindent elmondok... Senkiben sem lehet bízni. De erre már egyszer rá jöttem. Mikor történt sz a kissebb.. Hehe, jó vicc nagyobb ügy Vele. Az után elég nehéz volt. Utána a suliban mindenki tudott az esetről. Persze csak arról a bizonyos részéről. Amit Vele építettem fel falat magam köré, két teljes perc alatt lerombolta. Ő volt az, akiben teljes mértékben megbíztam, persze Andy után. És most, pont az a személy, akiben mindig is bíztam, támogatott majdnem mindenben, ezt mondja. Igaz hogy nem mondta ki, de tudom hogy arra gondolt. Arra, hogy ha lehet minél jobban kerüljem el a Vöröst.

2015. június 22., hétfő

18. Rész

Sziasztok!
Sok minden történt az elmúlt héten. Felvettem magam mellé egy társ szerkesztőt. Gacsályi Adrienn-t a BVB Army life íróját Ezt a rész is Ő írta.
-CC ?
- Mi van ??
-Baszd meg Andy, én most kinyírlak !! - beszéltem hozzá tettetett nyugodtsággal. Igazából nem is vagyok rá mérges. Tudom, hogy elhozta a megígért tárgyat, és csak szívat. És erről -hogy én tudtában vagyok ennek a dolognak- Ő is tisztában van. Kicsit húzzuk a többiek agyát.
- Nyugi. - Mondta egy fogpaszta reklám kíséretében. Alig bírta vissza fogni magát, hogy ne nevessen.
- Mit ?? - Szólt közbe Castiel.
- Ne szólj Bele !!  - ordítottunk rá szegényre egyszerre a fiúkkal.
- De hát Andyy - kezdtem nyálas fennhangon - Hiszen megígérted!!
- Én soha nem ígérek semmit ! - nyávogott most már Ő is.
-De ezt most megígérted !! - Kezdtem hisztérikus ordibálásba. Én magam se tudom honnan jött ez a hirtelen felindulás, de ebből még valami jó is kisülhet. Mármint gondolok valaki megviccelésére, aki még nem annyira ismer... Habár senki sem ismer igazán. Még Andy sem. És ahogy ez a gondolat végigfutott az agyamon, rákacsintottam az előbb emlegetett személyre, azaz a drága bátyámra, majd alig láthatóan a Vörös felé biccentettem. Andylla vette az adás és folytatta is volna a színpadi játékot de, mikor belekezdett volna a mondandójába elröhögte magát, és vele együtt én is. És a többiek arckifejezésről meg ne is beszéljünk. A BVB többi tagjának hamar leesett miről is van szó, Kivéve Ash-t. De hát ő ilyen. Castiel-nek pedig kellett pár perc hogy rájöjjön átvágtuk, de még így is előbb tudatosult benne a dolog mint a basszerosban.
- Na, de most komolyan! Kiröhögtétek.. Azaz kiröhögtük magunkat, ide vele! - erre a hirtelen felindulásomra  csak a jó öreg Andy-ke tudott azonnal reagálni, ugyanis a többiek még mindig szakadtak a nevetéstől. Pedig szerintem nem is volt annyira vicces. Andy, karba tett kézzel, felhúzott szemöldökkel állt előttem mintha várt volna valamire. - Légy szíves! - még mindig semmi. Ugyan úgy áll, mozdulatlanul. - Kérlek, légy szíves odaadni az ajándékomat. - Lehet, sőt biztos, hogy egy kicsit bunkó voltam vele. Ő meglepetést akart nekem, meg minden... Erre én meg hozzá vágok egy "Ide vele"-t. De már mindegy. Ő tudja hogy nem direkt volt, csak nagyon izgatott vagyok, és örülök hogy itt van. A többiek pedig le vannak szarva. Nem fogom felfedni előttük az érzéseimet, még Jake előtt se.
Még elmélkedek egy kicsit az életem boldog és nem annyira csodás eseményein, meg azon is, hogy mennyire szeretem ha mások nem tudják mi folyik körülöttük. Most nem akarok gonosz lenni, de azok a fejek. Még én se tudok olyan grimaszokat vágni, mint most ők. Mikor már a kiskutya szemeket is bevetettem Andy megtört.
- Na jó. Hozom, csak hagyd abba. - kiment a kocsihoz érte és amint megláttam, hogy jön a gitárral egyből letámadtam.
- Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm. Imádlak. Te vagy a legjobb. - mikor elvettem tőle ugráltam, mint egy kis majom és ennek Jinxx hangot is eresztett.
- Mi van? Be ecstasy-tak vagy csak egy majom vagy.
- Démon, támadd meg! - parancsoltam a kutyának. Bár még mindig féltem tőle egy kicsit, de jobb félni, mint megijedni. Démon rá is vetette magát Jinxx-re. Talán egy kicsit megsajnáltam, de magára vessen. Ő szólt be nekem. Az ő hibája. Fura érzés, mintha valami szőrcsomó lenne a lábamnál és még mozog is. Lenéztem és megláttam Crow-ot Andy macsekját.
- Crow! - ordibáltam és szegény macska megijedt. - Bocsika nem akartam. - felvettem az ölembe és megpusziltam. Mikor Démon meglátta Crow-ot leállt Jinxx kínzásával, odajött hozzánk és elkezdte nézni. Crow megijedt és felmászott a nyakamra.
- Crow, nyugi. Nem bánt. Asszem. - odaszólt Castiel a kutyájának és felvitte a szobájába. A cicát leszedtem a nyakamról és elkezdtem vele játszani.
 Eszembe jutott, hogy szegény gitáromat még ki se próbáltam. A kezembe vettem.
- Mit játsszak?
- Valami pörgőset. - elkezdtem játszani a Periphery-től az  Alpha-t. Castiel csak csodálkozva néz, de nem értem mert már hallotta, hogy milyen jól tudok gitározni. Mindegy. A többiek pedig csak elismerően néztek. Mikor befejeztem a srácok elkezdtek tapsolni.
- Ez jó volt. - dicsért meg Ash és végre felnézett a füzetéből.
- Az én húgom. Szerinted milyen lenne?! - kérdezte boldogan Andy.
- Ti is ugyanilyen, sőt még jobbak lesztek a koncerten amit adni fogtok. - mondtam, de nem tudom hogy miért mert nem szoktam embereket megdicsérni - És ezt vegyétek megtiszteltetésnek hogy ilyet mondtam! Többet nem fogok ilyet mondani, úgyhogy ez egy különleges pillanat.- figyelmeztettem őket. 
- Mi a Black Veil Brides vagyunk, szerinted milyenek legyünk! - dicsekedett CC.
- El ne szállj! - figyelmeztettem.
- Bocs, nincs szárnyam.
- Kinyírlak!
- Hozzál egy ollót kinyírom én magamat is. - elkezdtek nevetni a srácok, én pedig MEGINT megkergettem a dobost.
- Most nem fogd ezt megúszni.
- Tudok úszni hosszútávon. - nyújtotta ki a nyelvét. Már egy ideje itt kergetem és hirtelen megállt az üldözött, én pedig neki mentem. 
- Ez fájt, te idióta. 
- Kibírod, amúgy is elég sokszor esel el. - gúnyolódott Vöröske.
- Fogd be. Senki se kérdezett. - egy kis csönd jött és mindenkiből kitört a nevetés. éreztem, hogy valami folyik ki z orromból. 
- Na, ne! Már megint!- ordítottam és mindenki idenézett. Andy falfehér lett, Jinxx és Jake tovább nevettek, CC pedig le van fagyva, csak Castiel kapcsolt hogy kellene csinálni valamit. Odajött hozzám.
- Gyere. - kinyújtotta felém a kezét, de én nem fogadtam el. Nem tudom miért. Talán, nem mégse. Nem tudom. - Bízz bennem. - mondta nyugodtan, ami tőle egy kicsit szokatlan. Elfogadtam a segítségét. Bevitt a konyhába és az orromhoz nyomott egy zsepit. Vizes zsepi, száraz zsepi. Felváltva adta és kintről susmogást hallottam. Nem foglalkoztam vele. Még mindig vérzik az orrom és eddig nem szóltunk egymáshoz. EDDIG!
- Miért nem hagytad először, hogy segítsek? - kérdezte. 
- Nem tudom.
- Akkor így kérdezem. Miért nem bízol meg az emberekben? - nem akartam válaszolni. - Kérlek mondd el. Bennem bízhatsz. Nem vagyok olyan, mint a többi. - sóhajtottam egyet és belekezdtem.
- Most nem fogom kitárni eléd az életem, mert nem bízok még mindig benned annyira. Ezt a szemedbe mondom. - a plafonra néztem, becsuktam a szeme, vettem egy mély levegőt és visszanéztem a Pirosra.
- Az emberek hazugok. Vegyük példának a barátságot és a családot. Ha megismersz egy lányt és ti barátnők lesztek. Elmondasz neki mindent és megígéri neked, hogy senkinek nem mondja el. Másnap mész a suliba és azt hallod, hogy ' Jaj, te komolyan Őt szereted...', ' Te olyan k*rva vagy..' , ' A szüleid komoly vernek?'. Ilyen kérdések és kijelentések bombáznak meg. Senkiben sem lehet megbízni csak magadban. A család ők is hazudnak. Hazudnak az életedről, hazudnak hogy ők az igazi szüleid, megvernek - eleredtek a könnyeim. nem akartam utat engedni nekik de jöttek - megaláznak, az álmaidat, a szívedet, a lelkedet porrá zúzzák. TE AZT MONDOD, HOGY AZ ILYEN EMBEREKBEN BÍZZAK!- ordítottam teljesen kikelve magamból. Fájt ezeket a szavakat kimondani. Cas letörölte a könnyeim és magához ölelt. Próbáltam kiszabadulni, de egyre jobban ölelt.
- Nem mindenki ilyen. Ismerd ki az embereket. - suttogta a fülembe.
- Mondj valakit aki nem ilyen. - néztem fel rá.
- Én. - ezen el kellett nevetnem magam.
- A suliban ezt biztos vissza fogom hallani.
- Lysander titkait elmondtam bárkinek?
- Nem. - néztem vissza a padlóra.
- Nahát, akkor. Bennem bízhatsz. Hozzám mindig jöhetsz, ha valami van. Segítek neked. Ez elég nyálas volt, úgyhogy élvezd ki hogy ilyet mondtam. - elnevettem magam. Már nem sírok és megnyugodtam. Az orrom se vérzik. Olyan mintha már láttam volna valahol, mintha éreztem volna ezeket a kezeket valamikor. Nem tudom mikor, de olyan ismerős. Biztos csak egy régi emlék amikor Andy ölelt és valamelyik koncerten láttam. Lehet... A gondolatmenetemből a telefonom csörgése zökkentett ki. Megnéztem a kijelzőt és anya hívott. Tényleg nem is hívtam fel. Felvettem és elkezdett ordibálni.
- Hol a p*csába vagy?! Még egy SMS-t se tudtál volna küldeni, hogy hol vagy?! Most azonnal húzd haza azt a nagy s*gged, mert ha nem nem lesz jó vége. - ezzel lerakta. Furcsán néztem. Eddig kedves volt velem, most pedig úgy beszél velem mintha csak egy kutya lennék.
- Castiel, nekem haza kell mennem. - kinéztem az ablakon és szomorúan vettem észre, hogy esik. De jó!
- Esőben nem engedlek haza. Gyalog.
- De nekem mennem kell.
- Akkor elviszlek kocsival.
- Oké. - kimentünk a nappaliba és nem találtunk senkit. Az asztalon volt egy cetli.
  
Húgi
Nekünk el kellet mennünk, mert hotel szobát kell bérelnünk. Majd felhívlak, ha lesz időm. Bocs. 
Andy
Vállat vontam és felszaladtam Castiel szobájába, hogy átvegyem a tegnapi ruhámra, ezt a felsőt.Mikor készen lettem lementem a lépcsőn és beültem a Vöröske kocsijába. 
- Hova vigyem, őfelségét? - kérdezte én pedig lediktáltam neki a címet. Már negyed órája megyünk néma csendben. Egy rendőr megállít minket.
- De jó. - mondja unott, gúnyos hangon a vezető. Félreállt a kocsival a gúnyos hangú vezető és lehúzta az ablakot. Még esőben is vannak olyan rendőrök akik leállítják az embert. Mondhatom ez szép.
- Jó napot! Jogosítványt kérek. - mondta monoton hangon a rendőr.
- Jó napot. - és elővette a jogsiját. 
- Kérem jöjjenek velünk.
- Miért?
- Mert ez csak tanuló jogosítvány. - most komolyan. Ez nem lehet igaz. Bementünk az őrsre és ott is egy cellába. Mondhatom nagyon jó. A telefonomat kezdtem el keresni,de nem találtam. Szuper! Ennél már nem is lehet jobb. Upsz! Elszóltam magam. Leültem és a szomszédos cellában ülő pasas elkezdett fogdosni. Castiel elhúzott onnan és véletlenül beleültem az ölébe.
- Bocs. 
- Nem baj, de vigyázz magadra. 
-Oké. - eleresztettem egy halvány mosolyt. Akárhová ültem mindig fogdostak. Na jó! Állok! 1 órája itt állok és már fáj a lábam, a földre pedig biztos, hogy nem ülök le. Körülnéztem és piercing-es, tele tetovált, fülbevalós, mocskos embereket láttam. Nem csak férfiakat hanem nőket is. Valaki ott ordibált, hogy 'Engedjenek ki!' és sikolyokat is hallottam. Nem bírtam. A könnyeim is elakartak eredni. Pár könnycseppet el is engedtem. Mikor Castiel meglátta, hogy a földön ülve könnyezek, odajött hozzám, felkapott és leültünk. Az ölében ültem. Most nem bántam. Belefúrtam az arcom, a mellkasába és folytak a könnyeim. Nem tudtam abbahagyni. Ott aludtam el. Egy hangra ébredtem fel. 
- Catlyn ébredj! Hallod?! Ébredj!
- Mi az? - elkezdtem pislogni és Vöröskét láttam meg. Mosolyog, de miért?
. El kell mennem. Jöttek értem a szüleim. - akkor ezért mosolyog.
- Oké. - megpuszilta a homlokom. Kinéztem a rácsokon és láttam, hogy nappal van.
- Szia Cat. Egy tanács. Ne beszélj álmodban.
- Mi? Mit beszéltem?- lepődtem meg.
- Castiel, Andy. Felváltva.
- Komolyan?
- Szia. 
- Nane
- Nyugi, azt még ide is el lehetett hallani. - szólalt meg a szemközti cellában ülő nő. Kiraktam a kezemet a rácsokon és elkezdtem énekelni.
 Mikor befejeztem tapsot hallottam. 
- Ez király volt. - mondta az aki elkezdett fogdosni még tegnap.
- Ügyes vagy. - mondta a könnyei között a szemben levő nő. - Katie vagyok. És te?
- Catlyn. - furcsa. Most egy kicsit megbízok benne.
- Catlyn, kérlek énekelj még nekünk. Filozofáltam egy kicsit.
- Rendben. -elkezdtem megint énekelni. Egy csomó számot elénekeltem még. Nem csak szomorú számokat énekeltem.
- Most mondja meg ön, hogy mit énekeljek.
- Tegezz nyugodtan. Akkor legyen a - gondolkozott - Black Veil Brides-Goodbye Agony, ha ismered.
- Persze, hogy ismerem. - elkezdtem. Mikor befejeztem az első számot ami az eszembe jutott elkezdtem énekelni. Ezt már sokan elkezdték velem együtt dalolni. Ebből már egy kórus lett. Az In The End-et kezdtük el énekelni és láttam, hogy jön a bátyám nem elég boldogan. Azért is elkezdtük énekelni az In The End-et. Elmosolyodott egy kicsit amikor meghallotta, hogy az ők dalukat énekeljük. Mikor kinyitották Rock-ot (igen elneveztem Rock-nak a cellát mert unatkoztam és hát imádom a rock-ot), Andy nyakába ugrottam.
- Andy, bocsi.
- Nem baj, húgi, de majd elmeséled hogy hogyan jutottál ide.
- Oké. - még szorosabban öleltem.
- Catlyn. - szólalt meg Katie.
- Igen? - néztem rá.
- Szép hangod van. Látszik, hogy a bátyád Andy Biersack.
- Honnan veszed, hogy a bátyám?
- Hasonlítotok. -elmosolyodtam.
- Catlyn, mennünk kell. - súgta nekem a megmentőm.
- Rendben. -súgtam vissza.- Szia, Katie. Sziasztok, Army. - ordítottam. És sok 'Szia'-t hallottam. Nem olyan szörnyű ha vannak Army-k, de vissza nem jönnék.

2015. június 8., hétfő

17. Kiegészítő rész

Sziasztok!
Elnézést kérek ezért, és a jövőben előforduló kiegészítő részekért. Azért van ezekre szükség mert a történt túl lassan halad, és ezekkel a részekkel akarom ezt korigálni.
//Andy Biersack//
***
Miután Castiel vezetésével felvittem Caty-t egy szobába, és lefektettem, elmentünk beszélgetni. A srácok és Ő jól összehaverkodtak. Én is jóba lettem vele, -elég kedves, annak ellenére hogy egy bunkó parasztnak néz ki, már bocsánat,de ez a semmit mondó arckifejezések..- de mintha már találkoztam volna még régebben ezzel a sráccal. De lehet hogy csak keverem valakivel, rengeteg alak megfordul a koncerteken. És ami a legjobban megtetszett benne, - ez egy kicsit buzisan hangzott... Jelentem NEM vagyok az- hogy nem kezdett el visonyálni, hogy Úr Isten itt van a Black Veil Brides !!! Jó ez igaz fiúkra ez nem jellemző. De kitudja.
Sok minden szóba került. Például, hogy miért vagyunk itt (persze nem mondtuk meg neki az igazat) de volt szó Caty múltjáról is. Hogy miért nem bízik az emberekben. Nem tudom, hogy komolyan gondolta-e azt hogy majd én kitárom neki Caty életének ajtaját. Főleg úgy hogy van ott egy igazán jelentős korszak az életében, és a srácok közül is csak Jake tudja, de Ő is csak véletlen tudta meg. Szóval így a válaszomat kis gondolkodás után hangoztattam el.
"Erre a kérdésre csak Cat tudja a megfelelő választ. Majd eljön az az idő is amikor elmondja neked.... Vagy nem." Fel kell baszni az idegeit, ki kell derítenem meddig bírja. Sokszor csináltam már ilyet, majdnem minden interjún, meg úgy alapjában is. Ha hülyeségeket csinálok, akkor az résztben ezért is van.
Olyan 10 óra körül lehetett mikor már kifosztottuk szegény srác éles kamráját, de legfőképp CC tehet róla. Ő az, aki képes a nap 24 órájában zabálni mint egy őrült. Na meg Jake. És mivel nincs kaja, CC elkezdett hisztizni mint valami óvodás, hogy Ő éhes, neki most azonnal kaja kell. Ott a nappali közepén egy 80 kilós "felnőtt" fetreng és ordít hogy ő éhes.. Nem mindennapi látvány lehet. De mi ezt már megszoktuk, így mi csak röhögtünk a kis CC-n. De Castiel csak nézett, gondolván "Kik ezek az őrültek", de hát ez velünk jár. Ekkor a lépcső alján egy dühöngő Catlyn-t pillantottam meg és azonnal elkomorodtam és nem sokkal később már a többiek is kussban figyelték az eseményeket mintha nem is tudnák mi fog következni, pedig nagyon is jól tudtában voltak a dolgoknak. Talán a vendéglátónk volt az aki nem tudja mi lesz a folytatás. De ahogy dühös cicus egyre közelebb ér Ő is kezd rá jönni hogy mi folyik le közte és a nagy gyerek között, és ami baszottul nem tetszik, hogy nem csak CC-re mérges hanem ránk is. Ha ő horpaszt akkor nem szabad felébreszteni mert akkor annak halál a vége. Már csak pár méter választott el minket Cat-től és így vérben forgó szemei már jól láthatóak voltak mindenki számára. Körbenéztem a srácokon: CC fosik mint állat, Jinx és Jake nagy szemeket eresztve néz Cat-re közben remegnek mint a nyárfalevél és ami nagyon meglepett az Ash volt. Nem csinált semmit. Ott üt lent a földön a hello kitti-s pólójában és a jegyzet füzete előtt és firkálgatott bele valamit. Mármint zeneszöveget. Gondolom megihlette ez a jelenet, pont úgy ahogy engem is. Cat egyre közelebb ért mire Christian Felpattant és elkezdett az emelet felé futni. Ügyesen kikerülte Cat-et, majd hármasával szedve a lépcsőfokokat rohant fel az emeletre ott pedig egyenest be az egyik szobába, és a kishúgocskám pedig utána. CC-nek most vége. Cat elkapta és addig nem nyugszik ameddig nem vérző orral és eltört lábbal térden kúszva könyörög előtte hogy engedje el. Pár nagy puffanás-csattanás és Catlyn elégedetten jött ki abból a szobából ahova az előbb rohant be a dobos után. Mi csak megkönnyebbülve néztünk és hálát adtunk az Atya Úr Istennek hogy minket nem ver meg ez a dühöngő baszott nőszemély. Amint Leért hozzánk azon nyomban megkérdezte.
- Mi van? - A kérdést gondolom Castiel-nek címezhette,  ugyanis olyan meglepett fejet vágott hogy az valami. Ha példát kellene mondanom akkor azt mondanám hogy egy Emo bejelenti hogy a kedvenc két bandája az Asking Alexandria és az One Direction... Vagy mi. - Hahó! - Szólalt meg újra Cat. Azt hiszem a döbbent a srácnak nem esett le hogy hozzá beszélnek...  És mint Jó testvérnek, nekem kötelességem lenne neki szólni, ha csak nem vagyok olyan barom agyú seggfej hogy ne azt tegyem és nézzem a történéseket mintha itt sem lennék. És hát a második lehetőségre esett a választásom. Mire Cat már vagy 30-szorra szól Castiel-hez megunja és ki megy a konyhába. Ameddig ő ott kutakodott CC kibújt a rejtekhelyéről és lejött hozzánk. Pár perc múlva drága, szeretett húgocskám is itt volt köztünk... egy serpenyővel a kezében, ami már jól megszokott volt tőle. Születése óta odavan a palacsinta sütőkért. Már lendítette volna a kezét (amiben az előbb említett tárgy van) hogy jól fejbe vágja vele, a szintén vörös hajú társát, de szerencsésen megállította.

//Catlyn Biersack //
Képesek Voltak Felébreszteni, úgy hogy tudják mi annak a következménye ha délután 1 óra előtt keltenek fel. Gondolom CC az oka mindennek, mint ahogy mindig. Amint leértem hozzájuk mindegyik kussba vágta magát és hallgatott mint a sír. Egyre közelebb és közelebb értem hozzájuk az összes elkezdett fosni.. Andy kivételével. Habár Ő ismer úgyhogy nem csodálkozom. CC hirtelen felpattant és elkezdett futni velem szembe -ami kissé megzavart, így egy kis előnyhöz jutott- felpattant a kanapéra onnan pedig le a földre így ügyesen kitért előlem, és már futott is fel az emeletre, én pedig utána ami még engem is meglepett, ugyanis semmi baszott kurva nem tud rávenni arra hogy fussak. Még egy Motionless In White VIP. koncert jegyért se futnék. ÉS hogy miért nem Avenged Sevenfold-ot mondtam ?  Had magyarázzam meg. Az A7X -et akkor hallgatom ha úgy jobb hangulatom van, a MIW-et  meg úgy... ha úgy szarul vagyok. De mind kettőt ugyan úgy szeretem.
Bemenekült abba a szobába amit én csak úgy hívok hangszeres szoba. Kicsit fejbe csaptam, hajánál fogva megtéptem, pólójánál fogva, megforgattam magam körül majd nekilöktem a falnak. Mikor úgy gondoltam eleget kapott, szimplán  a fülébe súgtam egy "Bocs" - ot, felálltam majd szép lassan kitántorogtam a szobából. Lehet, kicsit durva voltam, sokat adtam neki amiért felébresztett de ez van. Akinek valami baja van mondja meg a szemembe vagy hallgasson örökre.  Gondoltam esküvői stílusban.  Ugyan olyan csigalassúsággal jöttem lefele a lépcsőn. Az én arcomon is az az elégedett mosoly látszott mint Andy-én. A többiek, a Vöröske kivételével, csak simán átlagos, és hálálkodó fejet vágtak, gondolom azért hogy velük nem törlöm fel a a padlót. Ránéztem Castielre és muszáj volt megkérdeznem mi a fasz baja van mert az a fej amit levágott...
-Mi van ? - Az egybefolyt szavakat a lehető legnagyobb ridegséggel mondtam ki. A kérdést az előbb emlegetett személynek szántam, de fel sem fogta hogy hozzá beszélek. - Hahó !! - mondtam most már idegesen. Vagy még hússzor elismételtem, mikor már kezdtem belefáradni és kibaszottul ideges lenni, az erek a nyakamon durranásig feszültek. Szinte már futva rontottam be a konyhába egy serpenyőért hogy földre hozzam az eltévedt űrhajóst. Már épp lendítettem a kezem amikor ez a szerencsétlen megfogta azt és nem engedte. A szorítása erős volt de nem tűrhetetlen. A szeméből ki lehetett olvasni hogy mérges, és hogy tudtomra akarja adni azt hogy itt Ő a főnök.
- Remélem csak a palacsinták elkapásához kell neked az a palacsinta sütő és nem azért hogy lecsapj vele. - Mondta teljes gúnnyal a hangjában. Kellett pár perc ahhoz hogy vegyem az adást, kapcsoljak hogy mi a franc van.
- Nem tudok palacsintát sütni. - Tettettem a szomorút, mint amikor a gyerek megeszi a csokit és az anyja rájön. Na igen kb én is így nézhettem ki. Elengedte az alkarom majd meglökött a konyha felé egy csodás mondat kíséretében, amit inkább nem hangoztatnék. Mentem egyenesen, be a konyhába, ahova küldött ez a paraszt. Mikor visszatértem hozzájuk egy megtépázott CC nevezetű lény is ott volt köztük. Nézték a tv-t. Vagyis csak kapcsolgatág.  Odamentem hozzájuk, mikor pont egy Animét pillantottam meg. Azonnal elkezdtem visonyálni mint egy őrült.
- Nem! De! Neem! Vissza Wááá!! Ott!! Álj! Neem ! Visszaa!! Most!!! Hallod??!! Büdös Mari !! Hahóóó!! Visiiszaaaa!!!!  - Andy csak röhögött, látszik hogy csak Ő ismer igazán. A többiek pedig, máma már nem tudom hányadszorra, 'ennek meg mi a fasz baja van' fejet vágtak és még mellé egy kis rémület. - Wáháááá!! - Ordítottam majd kikaptam Castiel kezéből a távirányítót, és visszamentem arra a csatornára ahol az animét játszották. Na de, és ki találja ki hogy melyik animét játszották ?? Hát a Kaleido Start. Ne nézzetek hülyének PLS. Szeretem és kész. Hátradobt -m, azaz a srácokhoz- a távirányítót majd jó magam is követtem a tárgyat és a kanapén ülők ölébe vetettem magam.
Úgy a második rész felénél hirtelen eszembe jutott pár dolog ami nem hagyott nyugodni és ezért muszáj volt megkérdeznem róluk őket.
- Amúgy.. Castiel. Hol van az a dög ??
- Nincs macskám.
- Hol van a kutyád? Az a dög kutyád.
*Sóhaj - Ha nem vetted volna észre.. elmondom. Csak hogy boldog legyél. - erre idétlen mosolygásba kezdtem. - Ott van a tv mellett. És ha nem akarod hogy kizárjalak a teraszra befogod a pofád. - le esett az állam. Tényleg ott volt a tv mellet és én meg nem vettem észre.
- De. Oda kint hideg van. És esik is. És.. És nem akarhatod hogy így kimenjek..- Néztem rá nagy kutya szemekkel majd magamra mutattam, ugyanis még mindig az Ő pólója volt rajtam, és semmi több.
- Már nem esik. - Mondta nagy vigyorral a képén Jinx
- Mindjárt letörlöm az az elbűvölő mosolyt a képedről. - Mondtam én is fülig érő szájjal, mire az Ő szája elkezdett lefelé hajolni.
- És Andy. Juliettel mi van ?
- Koncertezik. - jött az egyszerű és gyors válasz.
***kis idő múlva***
- Bazd meg !! Nem felejtettetek el valamit ?? - akadtam ki most már teljesen. Persze azért megvártam a 2. rész végét. Ez után már valami hülye film jön szóval... ordibálhatok.
- Őőő Jake?
- Jinx?
-Ash?
-CC?
- Mi vaan ???

2015. június 4., csütörtök

17. Rész

//Catlyn Biersack//

A Srácok próbája nagyon jó volt. Hihetetlenül jó hangja van Lysandernek, olyan mint egy angyal, és Castiel, ahogy gitározik... Elállt a lélegzetem mikor meghallottam őket. Persze azért voltak hibák, amiket ha mondtam nekik leordították a fejemet hogy én mit értek ehhez ?! Erre én meg bevágtam a durcit. Ameddig nem hallották egy irományomat se addig ne ítéljenek. Még mikor kicsik voltunk Andy-vel -és nem éppen apánknak kellet piát venni, vagy kitakarítani a fürdőt- akkor volt amikor dalt írtunk, és ahogy elnézem, a bátyám felhasznált egypárat az albumukhoz. Pl: Victory Call, Set The World On Fire. Igaz hogy kicsik voltunk, de kb. olyan komolyak mint egy 15-16 éves. De már megint eltértem az eredeti témától.. Na szóval ott tartottam, hogy. Miután kioktattak és bevágtam a durcit, azután nem sokkal vége lett a próbának Castiel rám förmedt, hogy akkor mutassak valamit, ha olyan jó vagyok, hogy kritizálom a profikat. Itt röhögő görcsöt kaptam, vagy félórán keresztül csak nevettem, a fiúk elképzelni sem tudták mi olyan vicces a számomra. Mikor sikerült kihevernem azt a heves nevetést, megkérdezte, a mi kis "profi"-tól, hogy mit szeretne, mit játszak el neki. Ő persze erre azt mondta hogyha olyan ügyes vagyok, akkor biztos van/vannak saját számaim is. Erre bólintottam, És a következő mondatán kiakadtam. Minek kérdezi meg hogy vannak e saját számaim ha azt mondja hogy adjam elő a Three Days Grece -től az Animal I have become -t ? Na meg hát azt olyan könnyű eljátszan gitáron... Ezért mondtam neki hogy valami mást esetleg, mert ez baromi könnyű. Erre azt felelte, hogy akkor az egyik olyan saját számomat ami a legjobban illik hozzám.
-Hát oké, Ő akarta. - gondoltam magamban és elkértem tőle a gitárját, de sajnos csak egy akusztikus gitárt adott, mondván, hogy nem fogom tönkretenni a gitárjait. Erre persze megint bevágtam a durcit, és így megkaptam az elektromos gitárját, de nem azt amivel próbált, hanem egy másikat. De sebaj ez is megteszi. Eljátszottam nekik a dalt  ők pedig tátott szájjal figyeltek. Mikor befejeztem mondtam, hogy nem minden részben hasonlít rám, de ez az egyik kedvencem, szóval.. na. Nézzék el. Ők -továbbra is tátott szájjal- csak bólogattak mint a gyogyósok. Elindultam lefelé a földszintre hogy felhozzak egy serpenyőt, hogy jól kupán vághassam Őket, vagy egy tejszínhabért hogyha már tátva a szájuk ne csak a  légy repüljön bele. Mondhatjuk úgy is hogy hab a tortán, csak itt mos nem torta,  hanem légy van. Nem tud érdekelni hogy nem otthon vagyok vagy, hogy most vagyok it először, ha úgy nézzük, mindenhol otthon vagyok, de mégis, bárhol vagyok, sehol se vagyok otthon. De ezt eltekintve, akadt egy kis problémám. Amint átemeltem a lábamat a küszöb felett valaki a hátam mögül rám szólt. Azonnal felismertem a hangját. "Mégis hova a faszba mész?" Na de már a hangnemből is ki lehet találni hogy ki az, mert egy "angyal" nem beszél így, azaz biztos nem Lys szólt utánam. Azon pillanatban megfordultam és kérdően néztem a kérdezőmre. Mire ő csak megvonta a vállát és el indút kifelé. Én csak néztem mit tesz, majd amikor már csak én voltam a szobában úgy döntöttem nekem is le kellene mennem hozzájuk a nappaliba. Mikor leértem lent volt az a rohadt nagy dög  kutya is, a lehető legnagyobb komorsággal mentem oda a fiúkhoz, tettetvén hogy minden a legnagyobb rendben van  -már amennyire az lehetséges-  és hogy egyáltalán nem fostam/fosok be attól a baszott nagy kutyától, ami még vicsorog is. Elfoglaltam a teljes kanapét, mivel Lys egy külön fotelben ült, Castiel problémáját meg magasról le szarom. Így hát, a lábam helyt kapott Castiel ölében, a fejem pedig a párnán. Később ez az ellenkezőjévé vállt.
Úgy lehetett fél 5 is amikor kezdtem kómás állapotba kerülni. ez a nap nagyon fárasztó volt  és még elvárják tőlem hogy fent maradjak hajnalok hajnaláig?! Na azt már nem. Pár perccel később már aludtam is. De viszont arra felébredtem, ahogy valaki felkap a karjai közé, elindul, majd lefektet egy puha valamire ami valószínűleg egy ágy, és betakar. Innentől már semmi.
És most vissza a jelenbe. Reggel 6:30 van és épp battyogok le a lépcsőn mert hogy elvileg valaki látni akar. Az információk amiket reggel a fejemhez vágott az a bizonyos személy aki berohant a szobába csak annyit mondott, hogy az illető egy nagyon fontos személy, de nem annyira mint Obama elnök, és hogy nagyon ideges, sürgősen látni kíván. Kíváncsi vagyok ki lehet az. Ki merészel ilyenkor felkelteni engem! Ha nem Andy az vagy az Angol királynő, felpofozom. Esküszöm.
És, csatt. És egy újabb pofon, és még egy. És ezt még 2 másik követte volna, ha valaki meg nem állít.
- Álj!- Igaz hogy durva hangnemben és így a szó is elég durva, de mégis, számomra ez a szó, betölti az űrt a szívemben. Nehogy azt higgyétek, hogy szerelmes vagyok! Dehogy is!
- Andy!- toltam arrébb a BVB többi tagját, és a háttérben érzelemmentes arccal álló bátyám nyakába ugrottam. A háttérből hallottam, ahogy a Vöröske azt mondja "Hát mégis igaz". Fogalmam sincs mire érthette, sok pletyka tering rólunk, és jó párat hallhatott is... szóval fogalmam sincs. De egy valamiben biztos vagyok. Valami pletykás ügy van a háttérben. És hogy honnan tudom? Csak megérzés. Csak női megérzés.
De mivel még épp hogy csak 2 órát aludtam, bármennyire is feléledtem Andy láttán, elnyomott az álom, és ott szuszogtam, az ajtóban, a mellkasán, mint valami fáradt kiskutyus.

//Andy Biersack//
Amint Leszálltunk a gépről a kocsimhoz vettük az irányt, amit a Bob hozatott ide egy helikopterrel. De persze, nekünk egy fapados repülőgépen kellett utaznunk, azzal a magyarázattal, hogy tapasztaljuk meg az élet másik oldalát is, hogy nem él mindenki olyan fényűzően mint mi. Hát igen. Ezt nekem mondhatja, az egész gyerekkorom ilyen volt. Ha enni akartam, nekem kellett megkeresnem rá a pénzt. Aztán jött Cat. Már nem csak magamról kellett gondoskodnom hanem róla is. Amikor anyáék elváltak, féltem mi lesz vele. Igaz már akkor nagyon erős lány volt. Egyszer sem láttam sírni. De volt egy idő mikor nagyon megtört. Azt hittem ott van neki a vég, de nem. Sikerült kikerülnie a pokolból.
Mikor megkaptuk a kocsimat, felhívtam Elizt hogy akkor most hol van Cat, ugyanis tudok mindenről ami itt zajlik. De csak azért mert már beszéltem Liz-zel nem is olyan rég, elmondta mi a helyzet itt most. Elmondta, hogy miután úgymond, beköltöztek a hotelbe, a mi kis vörös démonunk elment, és nem mondta meg hova. De az anyja, azaz a mi anyánk.. -akár menyire nem tartom annak az- elmondta hogy kapott egy üzenetet Cat telefonjáról, amiben az áll hogy hol van most. Pontosabban egy haverjánál.  Miután lediktálta a címet már indultunk is meglepni a húgocskámat. Az úton gondolkodtam. Liz felettébb kedves volt velem, meg ahogy Cat-ről beszélt... Olyan mintha nem is gyűlölne minket. De a látszat néha csal. És ez az esetek 99% így van. Nem hiszem hogy Elizabeth megváltozott volna.

Feliratozók