-Tegnap anyám felhívott, hogy most azonnal menjek haza -persze nem ezt a kifejezés használta-. Megint elkezdett szakadni az eső és persze Cast nem engedett gyalog haza. Félúton sem tartottunk a kocsival, mikor jöttek a rendőrök és bevittek minket mert csak tanuló jogsi volt. A Vöröske szülei másnap, azaz ma értek földet a repülővel, és elvitték őt. Nem sokkal később meg jöttél te. És most itt ülök a kocsiban várva arra hogy megérkezzünk. - meséltem el röviden a történtet a bátyámnak, hogy hogyan kerültünk be. Persze nem érte be ennyivel, még kérdezgetett párat. Pont rátapintott arra a pontra, amire nem szívesen válaszolok. Hogy mi történt bent. Nem adtam választ. Inkább kinéztem az ablakon ahol csak a nagy beton rengeteget láttam. Pörögnek szemeim előtt a házak, oszlopok, néhol látni egy-egy embert az utcán. Nem csodálkozom. Dél van, persze hogy kevesen vannak kint. Mindenki otthon, vagy egy étteremben van, és ebédel. Mikor rájött a dologra, abbahagyta a faggatásomat, de most én vettem át rendőrbácsi szerepét, és faggattam ki őket. Balszerencsémre viszont megálltunk. Ám nem az a hotel előtt ahol én és anyám voltunk. Egy teljesen más épület parkolójában álltunk. Sőt egy másik varoséban. Nem Slough-ban voltunk, hanem Londonban.
Az épület tetején ott díszelgett a neve is. Blakes Hotel. Egy hatalmas, feketére, és fehérre mázolt hotel volt, tele ablakkal. Kb lehetett 30 emelet is. Kérdően néztem a mellettem ülő Andy-re, majd az elöl lévő Jake-re.
- A bátyád jobbnak látta ha nem az egyik haverodhoz, vagy anyádhoz viszünk, hanem elhozunk hozzánk. - adott választ fel nem tett kérdésemre, kis gúnnyal a hangjában. Halványan elmosolyodtam, mire ránéztem az előbb emlegetett személyre. Ő csak aprót bólintott, és elkezdett felfelé kunkorodni a szája sarka. Aztán eszembe jutott. Már szólaltam volna meg, de a sofőr megelőzött.
- A cuccaidat már elhoztuk. - mondta, közben a visszapillantó tükörben figyelte a mozdulataimat. Köszönő képpen bólintottam egyet és újra elmosolyodtam. - Na, mi lesz már?! Még egy gyors teadélutánt is lezavartok? - kelt ki magából a szólógitáros, név szerint Jake Pitts.
-Igen! - feleltem aranyosan, mire mérgesen nézett ránk. Pontosabban csak rám. - Jól van na. Megyünk már!! - Förmedtem kicsit rá, én is.
- Ajánlom is! - mondta majd kiszálltunk az autójából mielőtt bezárta volna, Andy kivett a csomagtartójából egy bőröndöt. Egy egyszerű sima fekete, kisebb bőröndöt, amit ha jobban megnézünk az enyém. Bementünk. Belülről sokkal nagyobbnak tűnt mint kívülről, nem hiába öt csillagos szálloda. Kívülről meg nem mondanám hogy ilyen szép. A külseje kicsit lepukkant a sima barna festékkel és az egyszerű mintázattal, de az is nagyon szép. Habár a belsejével nem szállhat versenybe. Halvány kékre mázolt falak, fehér kézzel festett mintákkal. Szintén fehér oszlopok, kék díszítéssel. Odamentünk a bejelentkezési pulthoz. A fiúk beszéltek valamit a kontyos nővel amire én nem igazán figyeltem. Jobban inkább lekötött a pult (szinonima) vizsgálása, ami a terem végében, két lépcső között volt elhelyezve. Ívelt félkör formáját fából faragták majd lakkozták. Belépve a liftbe, az ajtóval szemben egy egész alakos tükör várt minket. A "plafonon" milliónyi apró kis lámpák világították be a szűk Kis helyet. Andy megnyomta a 30-as gombot, azaz a legfelső emelet gombját. Mivel nem volt bent senki azt a helyet foglalhattam el, amelyiket csak akartam. Így hát odamentem jobb oldali sarokba. Utálok liftezni. Mindig hányingerem lesz tőle, bármilyen keveset is megyünk. Ez most sem lett másképp. Mikor megálltunk és kiszálltunk, kis hílyán összeestem. Még szerencse, hogy Jake ott volt és elkapott, mert különben mehetnénk a sürgősségire ami nem lenne olyan jó. Ugyanis 3 nap múlva szerda és szerdán van a Halloween-i buli. Nem lenne jó egy fejsérülés.
- Jól vagy??
- Ahh.. Igen. Csak egy kicsit megszédültem.
- Kicsit? Cat. Most komolyan. - Andy.
- Jó.. Kicsit, nagyon.
- Ha már jól vagy akkor induljunk. - monda egy kis várakozás után. Bólintottam, mire elindultunk. Rövid időn belül újra megszólalt. - Tudom hogy nem bírod a liftet, de hogy ennyire?! - hatásszünet, készítheted a fakanalat Jake - Nem lehet hogy terhes vagy ?
- Hogy bírsz ilyenekre gondolni ?? - ez teljesen lesokkolt. Még hogy én terhes.. Pff.. Szánalmas. 2 éve nem voltam úgy együtt pasival, és akkor is csak azért mert Vi.. Hagyjuk. Ránéztem a gitárosra aki a bőröndöm egyik hátsó zsebéből előhúzott egy fakanalat, ezzel a jelmondattal "Tudtam hogy egyszer még szükséged lesz rá!". Elismerően bólintottam és elvettem tőle a kanalat, majd jól fejbe vágtam vele drága és egyetlen, hűn szeretett idióta bátyámat.
- Áúú!! Ezt nost mért kaptam?
- Ahh.. Mindegy, hagyjuk. Melyikbe vagytok?
- Itt szemben. A 222-be. - motyogta az idióta, majd benyitott.
- Na, megjött a Piroska!
- Látom vicces kedvedben vagy CC. De ezen mindjárt javíthatok. - mondtam egy gonosz mosoly kíséretében, és megint elkezdtem kergetni CC-t. Szegény srác, sosem hagyom béken.
- Most véged!! - kiáltottam idegesen a dobosnak. Már megint kergetőztünk. És remélem most nem állítani meg semmi a meg gyilkolásában. De hát mint általában, most is tévedtem. Kinyitódott az ajtó és én természetesen nekivágódtam. CC-vel ellentétben, Ő megúszta orrtörés nélkül. Egy édeskés hang ütötte meg füleimet. Felnéztem és egy sötétkék szoknyában egy szőke enyhén hullámos hajú lányt találtam felvélni az ajtóban.
- Szobaszervíz. Miben segíthetek? - kérdezte újra a fiatal lány. Talán 20 éves ha lehetett.
-Elnézést de itt senki sem hívta a Szobaszervízt. - mondta Jinxx
- De, én igen. Meglehetősen gyorsan ideért. Esetleg nem lenne kedve munka után egy kicsit.. Khm, összemelegedni ?- Ashley
- Mégis méret?
- Hé, amint látod? Catlyn elromlott. - mi?? Meglepődésemnek hangot is adtam.
- Mi baja ennek a rock rajongóknak?? - kérdeztem, de mintha meg se hallották volna.
- Meg kell javíttatni.
- Akkor most segíthetek valamiben, vagy mehetek? - kérdezte idegesen a dolgozó.
- Elnézést a hívásért, nincs szükségünk semmire. - ahogy Andy ezt egy kis hezitálás után kimondta, a lány már el is tűnt a látókörünkből. És már folytatódhatott is volna a harc, ha a többiek meg nem állítanak. Fenébe is.. Mért kell nekem ilyen kicsinek lennem?? Valamelyik okos a pólómnál fogva felemelt a levegőben/magasba.
- Na jó. - kezdtem higgadtan - KURVAANYÁDBA IS BAZDMEG NEM TOM KI A FASZ VAGY, DE MOST AZONNAL TEGYÉL LE BAZD MEG!! VAGY UJJAZZON MEG KAMPÓKÉZ!! - fejeztem be végül szépen a mondatomat. De csak nevettek, mire én felmordultam. Hátra néztem és Andy-t találtam támodómul. - TEGYÉL LE!! - kezdtem újra a monológomat és a kapálózást. Megígértette velem hogy nem kergetem többen Christian-t, de végül mikor úgy látta lenyugodtam, elengedett.
Eddig még nem is volt alkalmam körülnézni a lakásában/szobában. Sötét zöld falak, fehér sötétítő függöny. A szoba közepén egy fekete bőr kanapé,mellette egy kis asztal, azzal szemben pedig egy plazma tv.
Felderítő körutamból egy hang ragadott ki.
-Cat, beszélhetnénk? - a hang tulajdonosa nem más mint a drága bátyám.
- Hát.. Őő persze.
- Gyere, menjünk ki az erkélyre.
- Oké. - mondtam, majd elindultunk kifelé. Onnan majdnem az egész várost lehetett látni. - Mit szeretnél? - kérdeztem a bátyámat, de mintha meg se hallotta volna, bámulta a varost. Hirtelen végigsimított a bal kezemen, pontosabban a bal alkaromon. Mikor elért a kézfejemhez majd ket kezével megfogta azt. Könnyekkel teli tekintettel rám nézett és végül azt mondta;
- Már tegnap is láttam, de ott nem akartam szólni. - emelte fel kezem, és mutatott a hegeimre. - Miért? Mikor múltkor beszéltünk olyan boldognak tűntél És különben is. Ez nem megoldás a problémáidra. Attól még hogy vagdosod magad nem lesz jobb. - Akiről azt hittem megért, pont az az ember mondja ezt. - Hagyd abba. Ezzel csak magadnak áraszt! És ez a Castiel gyerek. Nekem nem a világ legszimpatikusabbja. Nem mondom azt hogy nem lehet normális, csak.. - meg sem várva a mondat végét téptem ki kezem az övéi közül és mentem be a szobába, onnan pedig a konyhába. Mivel nem volt semmi kaja a hűtőben, be kellett érnem egy Monster-rel. Pont Ő. Aki mindent tud rólam, hogy min mentem és megyek keresztül és hogy még miken fogok. Akinek ha nem rögtön, kis idő múlva mindent elmondok... Senkiben sem lehet bízni. De erre már egyszer rá jöttem. Mikor történt sz a kissebb.. Hehe, jó vicc nagyobb ügy Vele. Az után elég nehéz volt. Utána a suliban mindenki tudott az esetről. Persze csak arról a bizonyos részéről. Amit Vele építettem fel falat magam köré, két teljes perc alatt lerombolta. Ő volt az, akiben teljes mértékben megbíztam, persze Andy után. És most, pont az a személy, akiben mindig is bíztam, támogatott majdnem mindenben, ezt mondja. Igaz hogy nem mondta ki, de tudom hogy arra gondolt. Arra, hogy ha lehet minél jobban kerüljem el a Vöröst.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése