20. Rész 3/2 Előkészületek

Itt ülök, bent a teremben, a harmadik tanítási órámon, és várom hogy kicsengessenek.  Már ha lehet tanításnak nevezni, mert csak beszélünk. Pontosabban a két nap múlva lekerülő koncertet tárgyaljuk. Én is bekerültem, mint segítő. Engem bíztak meg azzal a feladattal hogy a koncert, pontosabban a buli előtt, leellenőrizzem a világítást, hogy minden lámpa jó helyen van-e és hogy nem hiányzik egy sem. És ezt az igazgatónő csak így lazán óra közepén benyögi, hogy te most ezt meg ezt fogod csinálni. Hát magamba, "kössz baszd meg előbb nem tudtá vona szóni? "  Csak kicsit akadtam ám ki... Na mindegy ez van, semmi kedvem nem volt vissza szólni vagy ilyesmi. Hagytam a picsába megrohadni..
**Szünetben**
Elég érdekesen nézhetek ki, itt Violett szekrénye előtt a földön ülve, a fő folyosón, azon elmélkedve amit Cast írt nekem reggel. Vajon hogy érthette? "Úgy mégis. Ki vagy te ? Mennyi mindent titkoltál el előlünk? Mit rejtegetsz még ?"  Nem írtam neki vissza. De azért mégiscsak. Nekem is van magánéletem. Nekem is lehetnek titkaim. Nekem is lehetnek gondjaim. Ezzel az üzenettel nagyon megzavart.. "Mennyi mindent titkoltál el előlünk? "  Ezzel mire célozhatott? Csak egy ember van, aki mindent, MINDENT tud rólam. Hogy hol vagyok most, mit csinálok... De ő most elvileg kínában van. Elvileg.. gondolkozásomat Amber nyávogós hangja szakította félbe.
- Ó nézzenek oda! Az iskolának van egy csövese is. Aki mellesleg nemrég szabadult pszichiátria zárt osztályáról! - Nyávogta a 'Hercegnő', majd szintén nyávogva felnevetett a többi Amber utánzattal együtt. Rosszul vagyok tőlük..
- Jahh onnan szabadultam és a vak agressziómmal széttéplek te ribanc.. akkor is ha visszavisznek, de fogd be a pofád te nyomorék vagy picsán rúglak hogy az árokba baszódsz te csöves... - A mi kis kurvánk kínjában nem tudott mit mondani ezért csak felnevetett és ennyit nyögdécselt ki.
- Hahaha!!! Pont te fogsz engem picsán rúgni! - már indultam, estem is volna neki mikor egy csapat kb 7-8 éves gyerek özönlött be a folyosóra. Mi a jó lófaszt keresnek ezek itt ?? Elmélkedésemből egy nyávogás szakított félbe. Amber egyik pillanatban itt állt előttem, most meg a földön fekszik a csicskáival együtt valamelyik sarokban, a gyerekek lábai alatt... Melody is ugyan ilyen meglepődötséggel jön ki a DÖK teremből, azt kérdezve honnan ez a sok gyerek.
- Szerinted honnan ez az arc? Ha tudnám talán nem így néznék ki!! - feleltem neki kicsit bunkón... De hát ez van. Ő az egyik DÖK elnök, neki kéne tudnia. Az arcán lehetett látni hogy nem esik neki jól amit mondtam. Rájöhetett már volna hogy én ilyen vagyok. Meg ő túl sértődékeny. Mire elmentek addigra a hercegnő is előkerült, összekócolt frizurával. Teljesen úgy nézett mint ilyenkor a filmekben szokás.
-Teee!! Ez a te hibád!! - mutatott rám a megtépázott szörnyeteg.
- Mi? Mért az én hibám? Mit tettem már megint? - értetlenkedtem. Most semmi rosszat nem csináltam. Nem verekedtem, nem én löktem be a gyerekek közé!! Ment Ő magától is.
- És még kérdezed te ribanc?!
- H-hogy mi van?? Én vagyok a ribanc?? nézz már magadba könyörgöm!! - már megint majdnem neki estem.. De (kivételesen) szerencsére jött Nataniel... mert ha nem akkor lehet hogy 'szegény' csajból nem maradt volna más a húscafatokon kívül... De ahogy Nat elintézte a kettőnk közötti 'kis' konfliktust... arra már az igazgatónő is kibújt a kis kuckójából, mint egy éhes, vad medve. Elég mérgesnek látszik... ebből baj lesz.
-Mégis mi a fene folyik itt?! - ordítozta
- Igazgatónő!! - és már megint kezdi a kis ribanc... most így elgondolkoztam azon, hogy hány pasival lehetett már együtt.. Úgy. - Catlyn tehet róla!! Belökött a kis másodikasok közé, veszélyeztetve ezzel az ő egészségi állapotukat és az enyémet is! Utána felhúzott a földről a hajamnál fogva majd megpofozott!! - Na ezt nem hiszem el!! Hogy ez milyen folyékonyan tud hazudni! És hát nem hinném hogy bármi kis lelkiismeret furdalása is lenne... Szánalmas.. Hányingerem van az ilyenektől... semmi megbánás bennük..
- Benned ilyenkor egy csepp lelkiismeret sincs?? Hogy tudsz ilyen lazán hazudni?? - folytattam volna de a szöszi közbevágott..
-Na persze mond azt hogy hazudok! De csak hogy tisztában legyél a dolgokkal én nem szoktam hazudni.. veled ellentétben.
- Jó, oké.. kenj rám mindent.. persze.. Miért ne? Úgy is csak erre vagyok jó. Nem? - amint ezeket a szavakat kiejtettem a számon mindenki úgy nézett rám mint egy örültre. - Jó én feladom!! - mondtam majd ott hagytam őket. Kimentem az udvarra ahol Rosa lelkese integetett felém. Mikor oda értem hozzá mosolyogva kezdte sorolni mennyire izgul a buli miatt, hogy biztos jó lesz... Én pedig szó nélkül elmentem mellette. A méreg uralkodik rajtam.. Ha megállok vele beszélgetni lehet felpofozom.. és azt nem szeretném.. Megkerülve a torna termet mentem az iskola háta mögé hogy elszívjak egy szálat. Vagy kettőt. Rágyújtottam... Egyből kiment a fejemből minden. minden ami az előbb történt.  És csak néztem ahogy a füst száll felfelé.. megnyugtató érzés. Mikor a füstöt kifújom a számon...  Egyszer csak azon vettem észre magam hogy már a 3 szálat gyújtanám meg, de nem kéne. Így hát el is tettem a mérgemet. A tornaterem falának dőlve csúsztam lefele míg el nem értem a földet. Térdeimet felhúzva ültem a földön, és néztem a a földön szorgosan dolgozó hangyákat. Amilyen aprók olyan fontos szerepet töltenek be az élővilágban. Nélkülük sok növényfaj a kihalás szélére kerülne. Olyan érdekes... ha egy kis elem is hiányzik borulhat az egész rendszer.. Mind egymástól függenek. De milyen érdekes, pont az élővilágon elmélkedek, és biosz lesz a következő órám.. azaz lenne. A pincét foglyuk díszíteni a bulira, pontosabban csak a színpadot állítanánk össze. Semmi kedvem menni pakolászni.. Legszívesebben most csak itt ülnék és nézném a körülöttem lévő világot. De viszont illene bemenni, ezt az órát úgy is ellógtam.. Nagy nehezen meggyőztem magam hogy menjek be a következő órára, persze ez eltartott egy kis ideig. Lassan felálltam és megvártam ameddig elmúlik az émelygés a fejemben, majd ugyan olyan csiga lassúsággal elindultam a terem felél ahol most lenne óránk. A lassú járásommal, kómás fejemmel szél által összekócolt frizurámmal úgy nézhettem ki mint egy élőhalott. Nem is csoda hogy a folyosón lévő diákok egy része megilyedt.. viszont a másik része röhögőgörcsben tört ki. Egy rocker kendővel és láncokkal az oldalán, vörös összekócolt hajjal elkent sminkel... elég fura látvány lehetett. Mire beértem az osztályterembe addigra már be is csöngettek és jött a tanár. Én pedig leültem a helyemre, azaz ablak felöli padsor utolsó pad. Nagy meglepetésemre Castiel is ott volt. Viszont aludt... mi mást várhat tőle az ember?!  Gondoltam majd leültem a székre és figyeltem az ajtón beszállingózó embereket. Majd ha csipkerózsika felébred megkérdezem tőle hogy hogy értette azt az üzenetet amit reggel küldött. Elmélkedtem, közben pedig követve példáját, elfeküdtem a padon és próbáltam aludni. De a tanár könyörtelen ordítása kirángatott az én kis szerény világomból.
- Castiel, Catlyn!!! Most azonnal üljenek fel!! Iskolában vannak és nem a kocsmában!! - azon pillanatban ahogy kimondta a nevünket feleszméltünk, mintha csak az életünk múlt volna rajta.
- Hogy képzelik hogy alszanak órán!!??
- Öhmm.. esetleg úgy hogy fáradtak vagyunk és nem érdekel az óra?? - mondtam, mintha teljesen egyértelmű lenne mindenki számára. A tanár elég mérges lett ahhoz hogy felküldjön az igazgatóiba vagy akár fel is pofozzon, így a lehető leggyorsabban bocsánatot kértem tőle. Persze nem gondoltam komolyan és ez a hangomon is érezhető volt. Már indult is volna felém a tanár isten tudja mi csinálni, mikor Castiel megszólalt.
- Elnézést Mr. Bowman! Te meg jó lenne ha előbb átgondolnál hogy mit akarsz mondani és csak utána beszélj!
- Bocsánat! - mondtam, és tényleg megbántam azt hogy ilyen nagyképű voltam... persze nekem soha semmi nem hallatszik a hangomon.... Ezért természetesen a tanár nem hitte el hogy megbántam.. de annyiban hagyta. Vissza ment a tanári asztalhoz és folytatta a mondani valóját. Nem nagyon érdekelt mit beszélt. Elfordítottam a fejemet az ablak irányába és néztem a kint történő eseményeket. De az se tartott sokáig ugyan is már megint rám szóltak, viszont most a szintén vörös padtársam volt.
- Mi az?
- A reggeli kérdésemre nem kaptam választ.
- Azt hittem hogy az költői kérdés volt. Részben... - a végét alig hallhatóan motyogtam.
- Részben. - jött a válasz
- Akkor minek válaszoljak rá? És különben is. Mit érdekel, meg egyáltalán mi közöd van az én múltamhoz? - és már megint kúrva ideges lettem. Ez a nap csak egyre rosszabb lesz.
- Na osztály, akkor mehetünk pakolni! - mondta  a tanár nagy lelkesen az osztály egy része pedig csak dörmögött egyet, így kifejezve a nemtetszésüket. - akkor akár maradhatunk és tanulhatunk is! - úgy hallom Mr. Bowman sincs túl jó hangulatában. Követve a többieket mi is felálltunk és, ahogy ők is, mi is csigalassúsággal mentünk le a pincébe, ami egy estére buliteremmé fog válni. Nagy meglepetésemre  a BVB cuccai sehol se voltak. Szörnyen meglepett fejet vághattam amit Castiel észre is vett, de nem szólt semmit, szerencsére. Csak elkezdett röhögni. Először nem értettem hogy min, aztán megpillantottam a sarokban alvó, összefirkált Lysandert. Engem is elkapott a röhögő görcs. És nemsokára az osztály többi tagja is velünk nevetett szegény fiún. És még beszél is álmában! Hogy milyen kis aranyos!! Egyem meg! Na jó nem. Nem cuki.. Ha a tanár ránk nem szól akkor akár órákig is itt nevetgéltünk volna szerencsétlen fiún. Mivel senki sem akarta felébreszteni kéntelen voltam ezt én megtenni. De Armin majdnem leütött a létrával amit a színpad összeállításához hozott. Erre természetesen Castiel megint elkezdett röhögni. Úgy látom ma bolondos de egyben komoly kedvében van. Na de ezen mindjárt javítunk. Meglöktem a létrát amivel most már Alexy mászkál ide-oda mondván hogy sehol sincs jó helye. És eltaláltam a célt!! Azaz a Vörös fejét. De azt hiszem nekem most végem... gondoltam és jobbnak láttam ha elkezdek futni, ugyanis  az a szempár nem dicsérő pillantásokkal jutalmazott meg. Gyorsan befutottam az eddig odarakott deszkák és állványok mögé, majd óvatosan kinéztem. Nem láttam sehol az üldözőmet. De azért még várok egy kicsit a leleplezésemmel. Így is tettem, pár perccel később kibújtam rejtekhelyemről. Körbenéztem. Tényleg eltűnt. Így már én is részt tudtam venni a munkában. A többiekkel együtt elkezdtem behordani a színpad maradék részeit. Az óra vége felé már el i kezdtük a felépítését. Viszont kicsengőre már nem végzünk. Még 'szerencse' hogy csak a mi osztályunknak kell építeni a színpadot. Így van időnk befejezni. A többi osztály meg a dekorációt csinálja, vagy a szórólapokat készítik. Azaz csak az ötleteiket vázolják fel, és azokból fog majd a tanári kar választani hármat. Mivel ez egy olyan pénz gyűjtő akció is lesz a suli számára. Aki nem az iskola diákja annak fizetni kell a belépésért.

*Órák után*

Amióta fejbe vágtam Castiel-t azóta nem láttam. Kíváncsi vagyok hova mehetett. Motyogtam magamban, közben pedig kikerestem Andy nevét a telómban, hogy felhívjam és megkérdezzem tőle hogy ide jön-e értem vagy nekem kell elmennem hozzájuk. Megálltam a már jól ismert helyen, az iskola háta mögött és mielőtt elkezdtem volna csörgetni a Bátyámat, elővettem egy Djarum Black cigit majd meggyújtottam azt.
-Nem nem megyek el érted!
- Kössz..
- Bocs de más dolgom van... el kell intéznem még pár dolgot.
-Ahh.. Jó akkor mindegy semmi. Szia.
- Bocsi Szia.- na akkor sétálunk. Már épp indultam volna, mikor meghallottam a hátam mögül Castiel-t.
- Kárpótlásul amiért fejbe vágtál, igazán adhatnál egy szálat.
- Mért? Neked nincs?
- Nincs. - ahogy ezt kimondta felhúzott szemöldökkel néztem rá, mondván hogy te most tényleg azt gondolod hogy átverhetsz?! - Na jó.. de.. De az nem Djarum
- Ahj.. Nesze...  - mondtam majd odatartottam neki a dobozt hogy vegyen - De csak úgy mondom hogy ajándék vút...
- Ó hát tudod engem az már nem érdekel. - mondta majd ő is rágyújtott. - Amúgy most hova mennél.
- Először ezt még elszívom.. Utána meg a srácokhoz... Csak lehet hogy véletlen kerülő úton.. - mondtam és elindultam az iskola hátsó ajtaja felé, nyomomban a Vörössel. A 'haza' vezető utamon egészen véletlen betévedtünk a parkba. Egész végig beszélgettünk. Pontosabban azt a számot tárgyaltuk meg amit eljátszottam neki és Lys-nek. Hogy én azt komolyan gondoltam-e hogy olyan vagyok. Meg verseket költöttünk.. ami úgy jött hogy majdnem ráléptem egy békára, és elordítottam magam. Idézem; Szent almaszőr, zöld béka. Nem értem hogy ez hogy ihhlethet meg valakit, de mindegy is.